Október 1-jén hallgatják meg Navracsics Tibort

Döntött csütörtökön az Európai Parlament (EP) házbizottságaként működő úgynevezett elnökök konferenciája az uniós biztosjelöltek meghallgatásáról. A közzétett adatok alapján Navracsics Tibort október 1-jén hallgatja meg az EP kulturális bizottsága.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium jelenlegi vezetőjét oktatási, kulturális, ifjúsági és állampolgársági ügyekkel foglalkozó biztosnak jelölte Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság megválasztott elnöke.

A meghallgatások szeptember 29-én veszik kezdetüket, és mindegyik 3 óra hosszú lesz. Az erről szóló közlemény külön kitér arra az esetre, ha valamelyik jelölt "megbukna a vizsgán" vagy új tárcát jelölne ki számára Juncker. Ez esetben a jelöltnek újabb meghallgatáson kell részt vennie az új tárcája kérdéseiben illetékes szakbizottság előtt.

A bizottság első alelnökének jelölt, holland Frans Timmermans meghallgatása eltér majd a többitől. Miután neki Juncker olyan jogköröket szán, amelyekkel gyakorlatilag az egész testület munkájára hatással lesz, őt nyílt ülésen hallgatja majd meg, utolsóként az elnökök konferenciája, amely minden EP-képviselő részt vehet.

A meghallgatások eredményét október 7-én az elnökök konferenciája, másnap pedig a frakciók is értékelik. Az elnökök konferenciája október 9-én pénteken fogja lezártnak nyilvánítani a meghallgatásokat, majd ismerteti azok eredményeit.

Jogilag az Európai Parlamentnek nincs lehetősége válogatni a jelöltek közül, október 22-én az egész bizottságról egyben kell véleményt nyilvánítania. Az EP csak informálisan jelezheti Junckernek, ha akad olyan a jelöltek között, akit nem tud elfogadni, vagy akit nem tartanak alkalmasnak a neki szánt posztra, ezért fennáll a veszélye, hogy az egész testületet le fogja szavazni az EP.

Legutóbb, 2010-ben a bolgár Rumjana Zseleva volt kénytelen visszalépni, miután az EP-ben heves ellenállásába ütközött, főleg szociáldemokrata képviselők részéről, a meghallgatáson pedig gyakorlatilag nem válaszolt a pénzügyi kapcsolatait firtató kérdésekre. 2004-ben a lett Ingrida Utre, a magyar Kovács László, a holland Neelie Kroes, a dán Mariann Fischer-Boel és az olasz Rocco Buttiglione biztosi jelölését kifogásolták az EP-képviselők.

Mind közül a legnagyobb vita az olasz jelölt körül alakult ki, akivel szemben az a kifogás fogalmazódott meg, hogy konzervatív nézetei miatt igazságügyekért, szabadságért és biztonságért felelős biztosként nem fogja tudni garantálni a diszkriminációmentességet hivatala gyakorlása közben. Buttiglione meggyőződéses, gyakorló katolikus, korábban világossá tette, hogy bűnnek tartja a homoszexualitást, és nézetei szerint a család célja, hogy a nők gyereket szülhessenek, és élvezhessék egy férfi védelmét, aki gondoskodik róluk. Bizottsági meghallgatásán Rocco Buttiglione kiállt véleménye mellett, és közölte, hogy személyes nézetei nem befolyásolják majd a munkáját. Ennek dacára világossá vált, hogy az EP fennállása óta először az egész bizottságot leszavazta volna, ezért Barroso visszavonta a jelöléseket, és átalakította a bizottságot. Buttiglione helyett végül Róma Franco Frattinit küldte Brüsszelbe, Kovács László az energiaügyek helyett az adóügyi biztos lett, a lett Ingrida Utre helyett pedig Lettország is mást, Andris Piebalgst jelölte a testületbe, aki akkor végül az eredetileg Kovácsnak szánt energiaportfoliót kapta.

Arra még soha nem volt példa, hogy az Európai Parlament ne szavazott volna bizalmat a bizottság egészének, és az is Rocco Buttiglione esetében fordult elő először, hogy valamelyik szakbizottság, mindössze egyetlen szavazattal ugyan, de ne támogassa egy politikus kinevezését uniós biztosnak.