Megmaradás

2019.11.15. 07:00

Ma ünnepeljük szórványban élő magyar testvéreinket

Kétszázezer és egymillió közé teszik azoknak a honfitársainknak a lélekszámát, akik idegen nyelvi környezetben élik mindennapjaikat szerte a Kárpát-medencében. Kitartásuk, ragaszkodásuk az anyanyelvükhöz, hűségük a nemzetükhöz példa lehet mindannyiunk számára.

Válaszút, 2017. március 24. Az erdélyi Kolozs megyében lévõ Válaszút szórványkollégiumának tanulói ebédelnek március 24-én. Kallós Zoltán, kétszeres Kossuth-díjas erdélyi néprajzkutató 1992-ben hozta létre a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében a szórványvidékeken élõ magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos, népi eszközöket, mesterségeket, népdalokat és néptáncokat. MTI Fotó: Biró István

Forrás: MTI

Fotó: Biró István

„Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal” – áll az alaptörvényben.

Az Országgyűlés e felelősségnek megfelelve 2015-ben nyilvánította november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává. A határozat azóta arra buzdítja az anyaország intézményeit, szervezeteit, polgárait, hogy e napon szenteljenek kiemelt figyelmet „a nemzet szerves részét alkotó szórványmagyarság” támogatásának, méltó keretek között megünnepelve azt.

Délutáni tanítási órán vesznek részt diákok a Mezőségi Téka Szórványkollégiumban, a romániai Szamosújváron (Gherla)
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Erdélyben – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kezdeményezésére – már 2011 óta megünneplik a magyar szórvány napját. Az erről szóló párthatározat hangsúlyozza: az anyaország határain kívül élő magyarok közül a szórványban élőket fenyegeti leginkább az asszimiláció veszélye.

Mi is az a szórvány?

Szórványon az olyan helyben – tehát nem migráció következtében – kisebbséggé vált, összefüggő területi kapcsolattal nem rendelkező kisebbséget értjük, amely idegen nyelvi környezetben él a Kárpát-medencében és Moldvában, és az asszimiláció következtében fokozatosan veszít tömbszerűségéből. A szórvány függ az adott település lélekszámától, iskolarendszerének és egyéb intézményrendszerének meglététől, fejlettségi szintjétől is. Létszáma nehezen meghatározható: a Kárpát-medencében 200 ezer és 1 millió között ingadozik. A szórványosodási folyamat egyre gyorsul, a határon túli magyarsághoz tartozók közül egyre többen élnek így, megmaradásukra döntő hatással van az adott ország nyelvpolitikája.

Az asszimilációs folyamatok megelőzése érdekében az anyaország világos szórványstratégiájára van szükség. Mivel területenként mások és mások az adottságok – a kisebbségi oktatás helyzete, a hivatali anyanyelvhasználat vagy a kulturális javakhoz való hozzájutás lehetőségei -, akár területenként is külön programokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy megállítsák a sokszor szinte már megállíthatatlannak tűnő folyamatokat.

Az ügy érdekében már 2011-ben megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának szórvány-diaszpóra-munkacsoportja. Az anyaország pedig jelentős összegekkel támogatja a szórványban élő magyarság védőbástyáinak számító magyar szervezeteket és intézményeket.

A Bethlen Gábor Alap által finanszírozott programok célja a szórványközösségek megerősítése. A magyar kormány által 2015-ben elindított Petőfi Sándor-program keretében ösztöndíjasok támogatják a külhoni magyarság szórványközösségeit Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Csehországban, Bosznia-Hercegovinában, Észak-Macedóniában és Lengyelországban, segítségükkel több helyszínen kezdődött el vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc és a népzene oktatása.

Az erdélyi Magyarlapád szórványkollégiumának átadása 2016. szeptember 29-én
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

2012-ben az RMDSZ bejelentette, hogy szórványmenedzser-szolgálatot indított, melynek keretében 14 szórványkollégium működését támogatja, és próbálja megakadályozni a településeiken tíz százalék alatti arányt képviselő, elszórtan élő magyarok asszimilációját. A szervezet műemlék-örökbefogadási programot is indított az erdélyi magyar kisközösségeknek. Az RMDSZ tavaly közölte, hogy a szórványkollégiumi rendszer kialakítása után az úgynevezett afterschool-program (délutáni foglalkozások) kiterjesztésével akarja növelni az anyanyelvű oktatás vonzerejét.

A magyar szórvány ünnepe 2013 óta már az egész Kárpát-medencére kiterjed.

Monoron is ünnepelnek

Szép példája a szórványmagyarság melletti kiállásnak az a kulturális est, amelyet a monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör szervez meg a magyar szórvány napján. A Pest megyei település művelődési házában november 15-én este 6 órától sorra kerülő rendezvényen Déva magyar közösségének küldöttei számolnak be a dél-erdélyi Hunyad megye szórványmagyarságának életéről. Az est során a dévai vendégek – Gáspár-Barra Réka író, újságíró, Rátoni Csaba református lelkész és a Dévai Református Egyházközség ifjúsági zenekara – mellett közreműködik a Borzsák Endre Hagyományőrző Egyesület és Fábián Zoltán énekes, köszöntőt mond Szekeres Sándor, az Erdélyi Körök Országos Szövetségének (EKOSZ) elnöke, továbbá a nemzetpolitika szórványban játszott szerepéről előadást tart Szabolcs Attila, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főmunkatársa.

Borítókép: Az erdélyi Kolozs megyében lévő Válaszút szórványkollégiumának tanulói ebédelnek

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában