2016.11.01. 10:23
Koponyából ivóedény - Politikai eszköz a temetés
Már a középkori ember is fontos teológiai tartalmat tulajdonított az emberi maradványok őrzésének: a kiürített temetőkből származó csontokat templomok, csontházak falában helyezték el. Hallstatt híres Csontháza már a XII. század óta áll. A Balkánon politikai erőfitogtatás céljából is építettek csonttornyokat.
„Voltunk, mint te, leszel, mint mi…" - Róma talán legbizarrabb XVII. századi templomában ez az emléktábla fogadja a látogatót. A Santa Maria della Concenzione, vagy másik nevén a Kapucinusok templomának falait csaknem 4000 kapucinus barát csontja borítja. 1500 és 1870 között leltek itt örök nyugalmat a szerzetesek és Róma legszegényebb halottai is. Amikor elfogyott a hely, elkezdték a szerzetesek csontjait a falakra rögzíteni. Aki ide belép, átélheti, miként zárul be az idő ajtaja, s nyílik ki az örökkévalóság kapuja.
Időről időre kiürített temetők
Ausztriában, Németországban és Svájcban is találni olyan településeket, ahol a földrajzi és fizikai adottságok miatt az ott élők arra kényszerültek, hogy időről időre kiürítsék a temetőiket, és a régebbi, 50-100 éves holttesteket eltávolítsák, majd a csontmaradványokat az altemplomba, vagy a temető falába helyezzék el - kapunk magyarázatot Miklós Pétertől. A történész-múzeológus továbbá rámutat: - A középkori vallásos ember abban élt - és ezt tartja ma is a kereszténység -, hogy a feltámadás test szerinti, vagyis az ember teste alakul újjá. Emiatt az emberi maradványok őrzésének fontos teológiai tartalma is volt.
4000 kapucinus barát csontja borítjai a római Santa Maria della Concenzione falait.
Koponyadíszítés virágokkal
A Csontház (Beinhaus) a gyönyörű kisváros, Hallstatt egyik nevezetessége - a XII. század óta áll. A Michaellskapelle kápolna 1200 koponyának ad helyet, amelyekből 600-at megfestettek. Hallstatt temetője a plébánia mögötti területen túl kicsinek bizonyult, ezért időnként kiürítették, és a csontokat a Csontházba vitték. A koponyák nagy részére ráírták az elhunyt nevét és az elhalálozás dátumát. A koponyákat megtisztították és jelentős részüket virágfestéssel díszítették.
A párizsi katakombák egy 300 kilométer hosszú alagútrendszer, régen kőbánya volt. A XVIII. század második felében a régi köztemetőket felszámolták, a halottak csontjait az alagútrendszerbe szállították. Nagyjából 6 millió ember földi maradványai találhatók itt.
Csehországban, Szerbiában a Balkánon sokszor egészen más okok miatt is épültek csontházak és koponyatornyok. Többnyire politikai identitásból: a hatalom ezzel fitogtatta erejét - tudjuk meg Miklós Pétertől, aki elmeséli: a sok áldozat „kirakatba tétele" volt fontos, mint például a szerbiai Niš koponyatornya esetében, amelyet a törökellenes szerb felkelők maradványaiból építettek a megszállók az 1800-as évek elején. Hasonló politikai eszközök a középkorban is léteztek: például, amikor ivóedényeket készítettek a legyőzött hadvezérek koponyáiból. Megmutatták, hogy képesek a legyőzöttet használati tárggyá tenni.
