Kifogyunk az ivóvízből - A folyók, vízfolyások óriási szolgálatot tesznek

Az ENSZ szerint a vízhiány a világ népességének már most több mint 40 százalékát érinti, és ez az arány várhatóan tovább nő a globális felmelegedés, a növekvő népesség és a hibás vízgazdálkodás miatt. Mindez azt jelenti, hogy 2050-re valószínűleg a Föld lakosságának a fele súlyosan vízhiányos területen fog élni, és minden negyedik embernek krónikus vagy ismétlődő vízhiánnyal kell szembenéznie.

 Az elmúlt hetekben extrém meleggel kellett megbirkózniuk Indiában az embereknek: múlt héten Delhiben 48 fokkal dőlt meg a júniusi melegrekord, a radzsisztáni Churuban pedig nemrég 50,8 fokot mértek, amivel ez volt a legmelegebb hely a Földön. A hőség történelmi szárazsággal is jár, emiatt pedig több száz indiai falu vált teljesen kihalttá, miután a lakóik víz hiányában elmenekültek az otthonaikból – írja a The Guardian. A hónapok óta tartó 45 fokos hőségben szinte minden vízforrás kiszáradt. A forróság nagyjából nyolcmillió földműves megélhetését sodorja veszélybe. India elsősorban azért van nagyon nehéz helyzetben, mert rendkívül gyorsan csökken a talajvíz mennyisége, ami a vízszükséglet negyven százalékát teszi ki az országban. És a monszun is késik. 

 Növekszik a vízigényünk

Annak ellenére, hogy Földünk felszínének több mint 2/3-át víz borítja, az édesvízkészlet 3 százalék alatt van. Azonban még ennek is nagy része jég formájában található meg. Közvetlen ivóvíz-kitermelésre a Földön föllelhető összes víznek alig 0,307 százaléka alkalmas, és ebben a mennyiségben már benne vannak a kitermelhető felszíni vizek, a folyók, a tavak édesvizei, de még a felső rétegvizek is. A lakosság életmódjának nagymértékű változása azonban magával hozta a vízigény gyors ütemű növekedését is. A vízigény gyorsabban nő, mint a népesség: a Föld lakosságának egynegyede nem jut egészséges ivóvízhez. Az ivóvíz olyan fogyatkozó természeti kincs, hogy a jövő háborúit vélhetően ennek megszerzéséért fogják majd vívni, és ezért fogalmazhatunk úgy, hogy a 21. század olaja/aranya a víz.

Nem mindig természetes a Föld számos pontján már ma sem, hogy iható víz folyik a csapból. Több indiai falu is elnéptelenedett az utóbbi hetekben, mert a vízhiány miatt az emberek elhagyták otthonaikat. Ráadásul a monszun is késik.

Pocsékba mennek a készletek

Az idei víz világnapjának (március 22.) nemzetközi jelmondata nem véletlenül volt az: „Vizet mindenkinek!" Egyre kevésbé magától értetődő ugyanis az, hogy minden ember hozzáférhet megfelelő minőségű ivóvízhez – hívják fel a figyelmet a víz világnapján a szakemberek. 

 „Amennyiben nem növeljük vízkészleteinket és csökkentjük vízhasználatunkat, valamint a vízpazarlás mértékét, akkor számos térségben komoly vízhiánnyal kell szembenéznünk 2050-re, különösen a délkeleti régióban" – mondta Emma Howard Boyd, a brit Környezetügyi Hatóság vezetője. A brit hatóság jelentése szerint naponta hárommilliárd liter vizet pocsékolnak el Angliában a szivárgások miatt, ami 20 millió ember vízszükségletének kielégítésére lenne elég. Az angliai vízkészletekről készített első nagyszabású jelentés szerint egy átlagember 140 liter vizet használ el naponta. 

Vízfolyás mint jelentős vízbázis

Folyóvizeink természetes ivóvízforrásunk jelentős százalékát teszik ki. Szennyezésükkel, az elmúlt évtizedekben lezajló túlzott folyószabályozással ezek egészségét is világszerte kockára tettük. 

– A folyók, vízfolyások óriási szolgálatot tesznek az emberek számára. Emiatt is települtek annak idején a nagyobb társadalmak vízfolyások közelébe – mutat rá Gruber Tamás. A WWF Magyarország Élő Folyók programvezetője hozzáfűzi:

– Főleg azokon a területeken van nagy szerepük a vízfolyásoknak, ahol a folyók az évszázadok, évezredek során hatalmas kavicságyakat építettek. Ezek a kavicsos folyóágyak, szigetek ugyanis megszűrik a vízfolyások vizét, és a folyók parti sávjában a víz a felszín alá kerülve nagyon értékes ivóvízbázisként szolgál. Azok a folyók, amelyek nagyon vastag kavicságyat hoztak létre, felbecsülhetetlen szűrő, tisztító funkciót töltenek be.

A környezetükben található talajvízből nagyon jó minőségű vizet lehet nyerni, amely alkalmas háztartási vízfogyasztásra vagy bármilyen más lakossági vízfelhasználásra. Az ilyen jellegű folyószakaszok világszerte jellemzőek, elhelyezkedésük nem függ földrajzi régiótól. 

 Nagy szerepe van a tudatos vízgazdálkodásnak

– Ahol a hegyvidékekből lezúdulnak a folyók, ott lerakják a hatalmas mennyiségű hordalékot. Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében több ilyen nagy vízfolyás is van. Az egyik a Duna, amelynek a kavicságya jelentős parti szűrésű ivóvízbázis. De hasonlóan „működik" a Tisza és a Dráva is. A kavicságyak és ezáltal az ivóvízbázis megőrzésében nagy szerepe van a vízgazdálkodásnak, a folyóvizek kezelésének.

Minél természetesebb környezetben vannak a folyók, minél kevésbé szennyezik azokat, minél szélesebb a hullámterük, és minél több szigetes, zátonyos területük van, annál jobb és sértetlenebb állapotban van maga a kavicságy

– magyarázza a szakember. Azt is megtudjuk tőle, sajnos számos területen árvízvédelmi töltések közé szorították a folyókat, és ezzel alapvetően megváltozott a vízfolyások jellege. Sok esetben kevésbé felelős magatartás is jellemezte ezt a tevékenységet: a folyók kavicsos medrét kitermelték, ezáltal a már említett folyóágyat hatalmas mennyiségben távolították el a folyómederből. Ez közvetlenül kockáztatja a tisztító funkciót. Ezt a hatalmas kavicsmennyiséget elvesztették ezek a vízfolyások, már soha többé nem fog pótlódni.

Gazdag élővilág egyenlő tiszta víz 

Minél nagyobb területeken tud szétterülni egy folyó, minél több mellékág kíséri a vízfolyásokat és minél több sziget vagy zátonyos terület van, annál gazdagabb élővilágnak ad otthont. Ezek a területek az ivóvízbázison túl a lakosságnak hétvégi időtöltésre, kikapcsolódásra, vízitúrára, strandolásra adnak lehetőséget. Sokoldalú lehet a vízpartok hasznosítása. Ha azonban nagyon mesterséges, gátakkal felszabdalt egy-egy folyószakasz, ezek a lehetőségek átalakulnak vagy megszűnnek – figyelmeztet a szakember.

– A vízparti területek regenerációs képessége szerencsére nagyon jó, köszönhetően annak, hogy a folyók elég dinamikus rendszerek – érvel Gruber Tamás. A WWF Magyarország szakembereinek véleménye szerint a vízfolyásoknak lehetőség szerint minél több területet vissza kell adni – úgy hazánkban, mint a világ más tájain. Erre alkalmasak például az olyan hullám- és ártéri területek, amelyeknek már nincs funkciója, és ahol aszályos időszakokban vízhiánytól szenvednek. Jelenleg is nagyon csapadékos, illetve vízben hiányos időszakok követik egymást, nem mindegy, hogy a folyókon érkező árhullámok megfelelően nagy területen szét tudnak-e terülni vagy sem. Jelenleg ezt a lehetőséget nem használjuk ki. Pedig így az alföldi, alacsony fekvésű területeken, réteken, legelőkön, ártéri gyümölcsösökben az aszályosabb időszakokban is hasznosulhatna a kiáradt, szétterült víz. A víz tározása így nem mesterséges tározókban oldódna meg, hanem a természetes domborzati adottságú területeken.