Keresztutak a püspökerdei csendben

Papnövendékek, bencés diákok, hallgatók társaságában a Széchenyi István Egyetem campusa mellett megyünk el. Egy város a városban. A modern kollégium ablakai a Mosoni-Dunára néznek, és minden ablak reményteli várakozással nyílik a „nagybetűs" felé. Elérünk a töltéslejáróhoz. Végül csak a csönd marad, meg a hold vékony sarlója az égen. Sorra gyúlnak a fáklyák. 

Gábor atya elmondja, hogy egy piarista szerzetes, Lénárd Ödön keresztúti elmélkedéseit választotta a stációkhoz. Lénárd Ödön 2003-ban halt meg. 1948 és 1977 között három szakaszban tizennyolc és fél évre zárták börtönbe. Minden módon próbálták ellehetetleníteni, még akkor is, amikor átmenetileg szabad lehetett. 

Minden stációnál közös ének és rövid imádság előzi meg a felolvasást. 

Jézust halálra ítélik

„Az evangéliumnak egyik legkevésbé megtartott parancsa, hogy ne ítéljetek! ... Szent Ágoston halhatatlan mondása: »Az Úristennek nagyon sok ellensége van a barátai között, és nagyon sok barátja van az ellenségei között!« S nem az a fontos, hogy a másik ember – akár a másik keresztény, akár én magam –, az Úristen barátjának vagy ellenségének tartom magam, hanem hogy végül Ő kinek, minek fog tartani engem."

Vállára veszi a keresztet 

„...nekünk is – újra és újra – keresztre kell feszülnünk. Mindennapjaink, óráink keresztjére, hol kevesebbszer, hol többször különböző keresztjeire, a világ nagy keresztjére, a mindennapok történeteinek a keresztjére, szomszédaink, embertársaink keresztjére, betegségeink és szenvedéseink, saját magunk összevissza személyiségének a keresztjére. ... Krisztus minden nap, minden percben, az egész földön keresztre feszül bennünk, mindnyájunkban, akik megértjük és szeretjük Őt." 

Először esik el a kereszt alatt 

„Krisztus elbukik, és mi elbukunk Őbenne. És Ő elbukik mibennünk. Nem egyszerűen a Golgotán bukik el akár először, akár másodszor, harmadszor… pillanatonként bukik el bennünk. És ezt meg kell értenünk, hogyha hozzá tartozunk: nem tudunk Nélküle semmit sem csinálni. Az a Krisztus, aki nem volt bűnös, nem hangoztatta az ártatlanságát!"

Anyjával találkozik 

„... Az Úristen az embert a szüleivel gondolta el. És Krisztus még a halálba menve is találkozik az édesanyjával. És mindazok, akik itt a földön nem találkoztak, nem megfelelően találkoztak, hűtlenül találkoztak az édesanyjukkal, azoknak csak egy mentsváruk és egy lehetőségük van az életben, hogy a Golgotán, a maguk golgotáján találkozzanak mindnyájunk édesanyjával, a Szűzanyával és Rajta keresztül mindnyájunk Megváltójával, az Ő Fiával, Krisztussal, aki Mária révén mindnyájunk testvére is."

Cirenei Simon segít Jézusnak 

„Megkérdezhetnénk magunktól: voltál már egyáltalán az életben Cirenei Simon? Nem keresed a kibúvókat kicsi és nagy dolgokban? ... Legalább amikor szembenézünk ezzel az állomással, szálljon belénk az az elhatározás, hogy nemcsak terhet, nemcsak kifejezetten Krisztus terhét, de minden embertestvérünk terhét mi is hordozni fogjuk, legalább lélekben, imádságban, szeretetben, odaadásban." 

Veronika megtörli Jézus arcát

„...a szerető segítség nem jelenti azt, hogy föltétlenül mázsákat cipeljek a vállamon. Szeret az is, aki letörli azt a verejtékező arcot… De még kendőre sincs szükség! Oda se kell férkőzni a tömegben! Ha megértő, szerető szemmel végigsimítom az arcát, a szem sugara többet ér, mint a kendő."

Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt

„Nem az a kérdés, hogy elesünk-e, hanem hogy föl tudunk-e kelni. Hány ember van, aki fekve marad, aki megszokja a sarat és jól érzi magát a sárban, ami puha, dagad, ragad. Nem számolunk vele, hogy mindnyájan az Úristen irgalmából élünk."

Jeruzsálem asszonyaival találkozik

„A Gyűjtőben történt 1948 karácsonyestéjén. Az emberek sokszor gyorsan legyintenek, hogy jó, siránkozó asszonyok, nem megy tőlük a világ se előre, se hátra. Az egyik ártatlan elítélt cellája úgy volt elhelyezve, hogy annak az ablaka a börtönfalon túlra nézett... ...ennek a férfinak a felesége a korán sötétedő karácsonydélutánon kiment arra a helyre, elővett egy karácsonyfagyertyát, meggyújtotta és odaállt mellé. Késő estig tartott ennek az asszonynak a virrasztása a férje mellett. ... Mindig vannak jeruzsálemi asszonyok."

Harmadszor esik el

„Fölkelünk-e mindig, ahogy Krisztus is fölkelt? A három jelképes szám. De csak jelképes! Azt jelenti, hogy mindig föl kell kelni, nem lehet elkeseredni, nem lehet belenyugodni, nem lehet beleragadni semmibe, mindig föl kell kelni."

Megfosztják ruháitól

„Van itt valaki, akit az életútján soha semmitől nem fosztottak meg? Az elmúlt évtizedekben rengeteg embert fosztottak meg anyagiaktól, lelkiektől, szellemiektől, de szerencsésebb korokban is. Talán nincs is a földnek olyan pontja, ahol nem abból áll az élet, hogy fosztogatnak. A történelem a fosztogatás története. Talán csak az a különbség, hogy akkor, amikor mi a ruháitól megfosztott Krisztus elé kerülünk, a fosztogatók vagy a kifosztottak csoportjába fogunk-e kerülni."

A keresztre szegezik

„... Tetszik, nem tetszik, ott van az egész világ a keresztfán. Ott van a jobb lator, ott van a bal lator... Igaz, naponta újra és újra keresztre feszülünk a bűneink révén, keresztre feszülünk az egész világon. De ez a világ két részre oszlik Krisztus körül: a jobb lator oldalára és a bal lator oldalára. Melyik oldalra fogunk állni?"

Meghal a kereszten

„Mennyi halálos ítéletet hajtanak végre hadseregek által egymás ellen? Akiknek a fegyvereket – esetleg mindkét félnek – ugyanaz a gyár szállítja. Az egyiknek ilyen pénzért, a másiknak olyan pénzért. Nem kötéllel hajtják végre, nem főbelövéssel, de végrehajtják. …a ki nem mondott, de végrehajtott halálos ítéleteket ma sem gyónja meg senki." 

Leveszik a keresztről s anyja ölébe teszik 

„... Amikor fölfeszítenek a keresztre, tudhatjuk, hogy le fognak venni. Minden keresztre feszítettet le lehet venni. De hogyan? Értéktelen holttestként vagy mint ahogy Krisztus testét levették. Többek lettünk-e azáltal, hogy keresztre feszítettek és levettek bennünket? Az Úristen kegyelmének szeretetében vagy a hozzátartozóink szeretetében, de levesznek." 

Jézust sírba fektetik 

„.... Egyszer mindegyikünket el fognak temetni. És az eltemetett ember az eltemetett Krisztussal találkozik."

Utolsó állomás: Legyőzheted a halált! 

„... Aki le akarja győzni a halált, aki föl akar állni, az a halál közeledtével csak Krisztus arcát tarthatja a saját arca előtt. Csak Krisztus arcával tudja legyőzni a halált! Egyedül Krisztus arca, a megkínzott, bennünket megváltott Krisztus-arc az, ami védelem és várfal köztünk és a végső halál között" – idézi a felolvasó Lénárd Ödön gondola-

taival az utolsó állomást.

Nem veszed észre őt, pedig ott van melletted

„Amikor Jézussal akarsz találkozni, sokszor azért kell kimenni a hétköznapok világából, mert annyira sok minden foglalkoztat, hogy nem veszed észre őt, pedig ott van melletted minden pillanatban. Azért kell kimenni olyan helyekre, ahol nem gyakran jársz, mert a csendben könnyebben rátalálhatsz. Azért választottuk Lénárd Ödön elmélkedését, mert ő olyan szerzetes pap, aki Jézus keresztútja és a saját élete között megtalálta a párhuzamot. Akkor van esélyed sikerrel végigjárni az élet útját, akkor van esélyed a halálon át a feltámadás boldog örömébe jutni, ha felismered, hogy a te életed és Jézus keresztútja között is párhuzam van" – mondja Kaposi Gábor atya.