Csíkszentdomokosi halottbúcsúztató rítusok: ˝Menj ki én lelkem a testből˝

A székely ember hitvilágában, ha nincs is beteg a családban, a következő álmok néhány napon, de legfeljebb fél éven belül halált hoznak: medvék játszanak a bocsaikkal; sűrű-sötét vizet látunk, amin át kell kelni; ha fáj vagy kiesik a fogunk. – A nagymamám mindig azt mondta, ha hajadonfőtt asszonnyal álmodik, haláleset várható a családban – meséli Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató. Továbbá úgy tartják, hogy a kutya léleklátó: „orgonáló" vonítással jelzi, ha a halott családtagok lelkei jönnek a haldokló lelkéért. A baglyot (kuvik) halálmadárnak, lélekvivőnek is nevezik. Akinek a házára ül, elkezdhet aggódni. A hagyományos paraszti világban az álmodó nem közli a környezetével, hogy mit látott. Amikor bekövetkezik a haláleset, akkor így szól: „Én ezt tudtam, megálmodtam."

Nem idegen környezetbe távozik a lélek – így tartják a parasztemberek Csíkszentdomokoson. A haldokló látja azt a lélekközösséget, ami korábban meghatározta az életét, látja elhunyt szeretteit. – A parasztember valahogy így képzeli a túlvilágot – mondja dr. Balázs Lajos 76 éves néprajzkutató, aki 45 éven át vizsgálta a székely magyarok elmúlással és temetkezéssel kapcsolatos szokásvilágát.

Miről beszélne a szentekkel?

Magyarázattal is szolgál az európai keresztény és a pogány szemléletet ötvöző hitvilágról, rítusokról: – Az egyház az angyalokkal, szentekkel való találkozást vetíti előre, amely a parasztember által meg nem értett világ. Egyszerűen nem tud elszakadni attól a valóságtól, amelyben leélte az életét. Nem tudja elfogadni, hogy a halál után nincs többé gyermek, koma és szomszéd. Miről beszéljen ő a szentekkel? A veteményezésről? Az állatok elléséről? Az aratásról? Nincs téma, ezért egy fiktív világot teremt magának: „Látják, ne, édesapám! Édesanyám!" – szólítja szeretteit a haldokló.

Zsúfolt vasútállomás

Kicsit úgy képzeljük az eltávozó szemével a találkozást, mint egy zsúfolt vasútállomást, ahol a tömegben keressük a szeretteinket. A haldoklók úgy hiszik, szeretteik lelke az eltávozáskor emberalakot ölt. Megismerik egymást.

Két gyertyapálcát tesznek a koporsó mellé. Ezzel kell az elhunyt lelkének átkelni a Jordán folyón. Fotó: dr. Balázs Lajos

Másképpen hal meg a parasztember? – kérdezzük dr. Balázs Lajost. – Biológiailag nem. Viszont mássá teszi halálát szellemi, érzelmi és morális háttere. A halál előtt két kihívással kell megküzdenie a léleknek – tudjuk meg a néprajzkutatótól. Ki akar és ki kell békülnie a haragosaival és az Istennel. Szembesülnie kell saját életével. Hozzátartozója pedig kötelességének érzi, hogy ezt előkészítse, biztosítsa az utat a haldoklónak. Itt megjelenik a halálfélelem, elindul a lelki inga: el kell menni, de még nem szeretne.

Látta elmenni a haldoklót

Balázs Lajos tapasztalásai szerint a kortárs világ válsága miatt egy harmadik helyzet is fennáll a haldokló számára: búcsúérintés annak, akit a legjobban szeretett. Minden embernek vannak kiválasztottjai. Ezt megvalósítani a kórházban sokkal ritkábban lehet. Ezért is mondják, hogy az intézményben szeretet nélkül hal meg a beteg. Ahol sokszor nem kap figyelmet, nem törődik a lelkével senki, befelé fordul és úgy megy el. – Láttam elmenni haldoklót, többször megfigyeltem: szempilláik alól két súlyos könnycsepp gördül végig az arcukon. Ez jellemző a kortárs világunkban.

Amikor elindul a lélek ingája, szokás gyónás céljából papot hívni. Nem azért, hogy meg kell halni, hanem azért, hogy a betegségben meg lehessen könnyebbülni.

Dr. Balázs Lajos, erdélyi-magyar néprajzkutató.

A paraszti, népi teológia szerint a léleknek két útja létezik: Krisztusé és a sátáné. Segíteni kell a lelket, hogy Krisztus karjaiba kerüljön és a sátán ne kaparinthassa (hághassa) meg. A lélek utazására szólít fel a megkerítés rítusa, amely ismeretlen a Kárpát-medencei magyarok rítusaiban. Mikor az orvos azt mondja, hogy órái, percei vannak hátra a betegnek, hívják a megkerítő asszonyt. Gyertyát gyújt, elindul a fejtől a test mellett az óra járásának irányába. Közben imádkoznak, majd mondják: „menj ki én lelkem a testből". A csíkszentdomokosi halott lélek kalandos utazása a Jordán folyón kezdődik, át kell jutnia a túlsó partra. A folyó az ígéret földjét határolja. Ennek jelképeként két gyertyapálcát tesznek a koporsóba. Mintha vinné magával azt a nagy magyar tanulságot: ott is csak saját magára számíthat.