Ötéves se voltam, mikor mosdatlan epret ettem kertünkben, mire édesanyám rögtön a kezemre ütött. Emlékszem, ezekben a napokban a fűre se szívesen engedtek ki a szüleim. “Mert beteg a fű” – próbálták magyarázni ovis barátaimnak és nekem az atomreaktor katasztrófáját.
Nos, ’86 tavaszán a magyar családok többsége szüleimhez hasonlóan alig tudhatott valamit a csernobili robbanásról, legfeljebb sejtették, hogy nagy baj történt.
Összeállításunkban arra keressük a választ, hogy a pártállami sajtó hogyan tájékoztatta az embereket a nukleáris katasztrófáról. Pontosabban hogyan nem.
“A sugárzás nem jelent veszélyt az egészségre”
“Szerencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor. (…) Az eseményről kiadott közlemény elhangzott a szovjet televízió esti híradójában, a Vremjában is.
A szerencsétlenség okáról, a reaktor sérülésének jellegéről, az áldozatok számáról és a károk mértékéről nem ismeretesek részletek” – adta hírül 1986. április 29-én, két nappal a tragédiát követően a Kisalföld.
A következő “érthetően” szűkszavú közlemény – a munka ünnepére készült mindenki – május elsején jelent meg Csernobilról a Népszabadságban.
 |
| A mentésben elhunyt hős szovjet tűzoltók. |
További képeket talál Csernobil hőseiről a Kerozingőzös.hu oldalon!
“Az ukrajnai atomerőműben bekövetkezett szerencsétlenség után a radioaktív sugárzás vizsgálatára és az óvintézkedések megtételére létrehozott lengyel kormánybizottság jelentés szerint az ország észak-keleti területe felett nagy magasságban radioaktív felhő vonul át.
A sugárzás, amelynek mértékét rendszeresen és megfelelő műszerekkel mérik, nem jelent veszélyt az egészségre.”
Május 4-én érkeztek az első óvatosságra intő hírek a katasztrófa sújtotta övezetből – igaz, ezek megértéséhez olvasni kellett a sorok között.
“A sugárzási szint mindenütt távol van az egészségre káros határtól. (…) A polgári védelem szakemberei a fokozott elővigyázatosság érdekében továbbra is ajánlják, hogy a gyermekek csak a tejipar által forgalomba hozott, ellenőrzött tejet fogyasszák, valamint, hogy a frissen szedett nagylevelű zöldségeket (paraj, saláta, sóska) fogyasztásra, illetve főzésre történő előkészítés előtt bő vízben mossák meg.”
 |
| A szellemváros napjainkban. |
Nyugaton a helyzet fokozódik
Május 5-én megjelentek az első nyugatellenes Csernobil-kommentárok Magyarországon. “Az Egyesült Államok és néhány más NATO-országban viszont bizonyos körök koholmányokat terjesztenek, s egészen képtelen dolgokat állítanak a balesethez fűzött kommentárjaikban. (…)
Az amerikai lapok és televíziók mindenáron félelmet akarnak szítani és propagandacéllal követelik, hogy tegyék lehetővé az Egyesült Államoknak a helyszíni vizsgálatot.”
Bár azt túlzás lenne állítani, hogy innentől kezdve nyugat-kelet ellentétre próbálta volna silányítani a pártállami tájékoztatás a csernobili katasztrófát, de az tény, hogy ezt a jól bevált forgatókönyvet mind többet húzták elő.
Május 7-én arról számolt be a magyar televízió, hogy a tragédia “valószínű oka vegyi robbanás volt.” (Történészek ma úgy vélik, hogy a négyes blokk vesztét elsődlegesen egy hibásan előkészített, majd rosszul végrehajtott karbantartás okozta.)
A baleset első áldozatairól szintén e napon közöltek először erősen kozmetikázott adatokat a honi lapok.
| Forrás: YouTube.com. |
“Két ember vesztette az életét. (…) A baleset során 204 ember kapott sugárfertőzést, s közülük tizennyolcan vannak súlyos állapotban”.
Május közepén a híradások mind gyakrabban foglalkoztak a keletről érkezett “szigorúan ellenőrzött kamionokkal.”
“Az úton három sugárvizsgáló állomáson ellenőriztek, mindháromszor szerencsém volt. Találkoztam viszont olyan kollegával, akit az NSZK-ból visszaküldtek” – szólta el magát egy Mosonmagyaróváron megkérdezett Hungarocamion sofőr.
Mihail Gorbacsov május 14-én lépett nyilvánosságra a nukleáris katasztrófa kapcsán, ami önmagában óriási szó volt, ráadásul a KB főtitkára nem rejtette véka alá, hogy a sugárzás következményei egyelőre beláthatatlanok.
(Más kérdés, hogy Gorbácsov beszédét a magyar sajtó egyértelműen nyugatellenes színben tálalta.)
“Sugárzó arccal vonulunk fel”
Az idézett sorokból világosan kitűnik, hogy Magyarországon a központi tájékoztatás eleinte igyekezett bagatellizálni a tragédiát. A megnyugtatás kizárólagos szemponttá vált, az összes Csernobillal kapcsolatos hír 83 százaléka a veszélytelenséget hangsúlyozta.
Érdemi részletekkel legtovább a Népszabadság késlekedett: legelőször május 6-án közöltek konkrétumokat is tartalmazó tudósítást a felrobbant atomreaktorról. A Magyar Televízió ennél is alább adta. Május 3-án az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Központ radiológiai osztályán készült anyagban a következő mondatok hangzottak el: “Ma a legmagasabb érték, amit mértek, ezer és ezerkétszáz között van, tehát nem éri el az 1963-as állapotot.”
A riporter így zárta tudósítását: “Magunk között – akkor nem is tudtunk róla…”
A Csernobilról szóló hírek további jellegzetessége még, hogy a tragédia után elsősorban nem politikusokkal nyugtatták a közvéleményt, helyettük fehérköpenyes tudósokat, orvosokat és meteorológusokat állítottak csatasorba.
“A baleset következtében észlelhető három sugárhatás együttes értéke igen csekély: körülbelül annyi, mint amennyi az orvosi alkalmazások – például egy mellkas-átvilágítás – során éri az embert” – nyilatkozta május 8-án Fehér István, a Központi Fizikai Kutató Intézet sugárvédelmi főosztályának vezetője.
Persze, az embereket nehéz volt teljesen palira venni. Az osztrák tévék híradóiból, vagy a Szabad Európa Rádió adásaiból rengetegen tájékozódtak.
Ennek megfelelően ezekben a baljós napokban a népi szlengben a salátát nem ritkán atomsalátának nevezték, mint ahogy viccek születtek arról, hogy “sugárzó arccal vonulunk fel május elsején”.
A magyar út
Végezetül: a mai történészek leginkább azt róják fel a pártállamnak, hogy sajátos kettős játékot űztek Csernobil idején.
Konkrétan ameddig a nyugati kormányokat napi szinten, részletesen informálták a hazánkban mért sugárzási viszonyokról – valószínűleg nem akarták veszélyeztetni a hazai gazdaságot életben tartó külföldi hiteleket dezinformációk miatt -, s egyszersmind megfeleltek a szovjet elvárásoknak is, addig Magyarországon titokzatosak maradtak.
(Írásunkhoz felhasználtuk Balázs Bálint-Müller Rolf-Sipos Zoltán “A csernobili tragédia” című tanulmányát.)
| Csernobil számokban – 30 ezer ember idő előtti halála hozható közvetlen összefüggésbe az atomerőmű balesettel. – 150 ezer négyzetkilométernyi terület szennyeződött el. – 52 ezer négyzetkilométernyi mezőgazdasági terület ment tönkre – 400 ezer telepedett le máshol, de milliók maradtak olyan környezetben, ahol a visszamaradó folyamatos sugárzás káros hatásokat okoz. – Több mint 14 milliárd rubeljébe került a szovjet államnak a katasztrófával összefüggő feladatok finanszírozása 1986-ban. Forrás: Rubicon. |
