Bayer Zsolt: Európa elrablása (2. rész)

Mottó: „Isten teremtő akarata legyőzte a semmit. Az ember akaratának azonban ez nem sikerülhet. […] A természet a maga módján tökéletes, a természet az, ami. Az embernek azonban még ezután kell azzá lennie, ami. Elbukhat, ahogy egyszer már elbukott – amikor bűnbe esett. […] Az okot csak önmaga fölött találhatja meg – Istenben. Önnön akaratát önszántából kell feloldania Isten akaratában. Veszedelmes gőg, ha ennek önhatalmúlag ellenáll. »Mert hamis fenség elszakadni az ősoktól, amelyben a szellemnek gyökereznie kell, hogy bizonyos mértékig önnön okává legyen. Ez történik olyankor, amikor a szellem túlságosan tetszeleg önmagának.«” (Rüdiger Safranski: A gonosz, avagy a szabadság drámája)

Ó, boldog idők, ó, boldog Augustinus! Mert mi van akkor, amikor a szellemtelenség tetszeleg túlságosan önmagának? Akkor van a ma. Persze, azt már Attila sem látta, hogy az égben minden este bál van, csak azt, hogy a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol. Pedig az égben minden este bál van.

„[…]

Szájtátva álltam

s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,

az égbe bál van, minden este bál van

és fölvilágolt mély értelme ennek

a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek

tündérei hajnalba hazamennek

fényes körútjain a végtelennek.

[…]

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem

s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.

de pattanó szivem feszitve húrnak,

dalolni kezdtem ekkor azúrnak,

annak, kiről nem tudja senki, hol van,

annak, kit nem lelek se most, se holtan.

Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,

úgy érzem én, barátom, hogy a porban,

hol lelkek és göröngyök közt botoltam,

mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak

vendége voltam.”

Igen, egy nagy, ismeretlen úr vendégei vagyunk ezen a földön. Leginkább ezért akarta Lukács, az ősbolsevik kitörölni Kosztolányit is a létezésből. Ugyanis a senkik azt is képtelenek elviselni. Azt a bált. Mert azon a bálon se sör, se virsli, se vurstli, se izzadmány. A senki onnan ismerszik meg, hogy képtelen elfogadni s elviselni bármilyen hierarchiát. Hiszen, ha van hierarchia, ő azonnal legalulra kerül. Ezért kell felrúgnia a rendet, letagadni Istent az égből, s előállni azzal, hogy minden ember egyenlő. Ó, pedig dehogy… A senkik csak úgy lesznek valakik, ha mindenkiből senkit csinálnak. Ha eltüntetnek minden magasztost, s eltörlik végképp a múltat. Ha Michelangelo széklábat farag, akkor ők is valakik. Ezért jó a falanszter. Amit – ki más? – egy utópista szocialista, bizonyos Charles Fourier talált ki. Az volt az ő nagy, szép, embermentő álma, hogy majd egykoron ez a falanszter lesz a szocialista társadalom „alapsejtje”. Ilyen alapsejtekben élünk majd, szép, nagy, közös lakó- és munkatelepeken, ahol mindenki a neki legmegfelelőbb munkát végzi, a javakból pedig mind egyaránt részesülünk. Madáchunk, aki – ellentétben Fourier-val – pontosan tudta, hogy az égben minden este bál van, azonnal átlátta a falanszter lényegét:

"Ádám

Mi ország ez, mi nép, melyhez jövénk?

Lucifer

E régi eszmék többé nincsenek.

Nem kisszerű volt-é a hon fogalma?

Előitélet szülte egykor azt,

Szűkkeblüség, versenygés védte meg.

Most már egész föld a széles haza,

Közcél felé társ már most minden ember,

S a csendesen folyó szép rend fölött

Tisztelve áll őrűl a tudomány.

[…]

Tudós

Ez eszme nálunk a megélhetés.

Midőn az ember földén megjelent,

Jól béruházott éléskamra volt az:

Csak a kezét kellett kinyújtani,

Hogy készen szedje mindazt, ami kell.

Költött tehát meggondolatlanul,

Mint a sajtféreg, s édes mámorában

Ráért regényes hipotézisekben

Keresni ingert és költészetet.

De már nekünk, a legvégső falatnál,

Fukarkodnunk kell, általlátva rég,

Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.

Négy ezredév után a nap kihűl,

Növényeket nem szül többé a föld;

Ez a négy ezredév hát a mienk,

Hogy a napot pótolni megtanuljuk.

[…]

Tudós

E gyermeket orvosnak kell tanítni

Ebből pásztor lesz.

Az aggastyán

El tehát velök.

(A gyermekeket el akarják vinni. Éva ellentáll.)

Éva

Hozzá ne nyúlj! e gyermek az enyém:

Ki tépi őt el az anyakebelről! -

Az aggastyán

Vegyétek el, mit késtek még vele.

Éva

Óh, gyermekem! hisz én tápláltalak

Szivem vérével. – Hol van az erő,

Mely e szent kapcsot elszakítni bírja?

Lemondjak-é hát rólad mindörökre,

Hogy elvessz a tömegben, és szemem

Fürkésző gonddal hasztalan keressen

A száz egyenlő ídegen között?

Ádám

Ah, emberek, ha van előttetek szent,

Hagyjátok ez anyának gyermekét.

Éva

Ugy-é, ugy-é, te áldott ídegen.

Az aggastyán

Merész játékot űzesz, idegen;

Ha a család előitéletét

Éledni hagyjuk, rögtön összedűl

Minden vívmánya a szent tudománynak."

Nos, el is érkeztünk tehát a mába.

A „régi eszmék többé nincsenek. Nem kisszerű volt-é a hon fogalma? Előitélet szülte egykor azt, Szűkkeblüség, versenygés védte meg. Most már egész föld a széles haza, Közcél felé társ már most minden ember” – csodás… S persze Fourier falanszterét aztán átültették a valóságba is a világmegváltók. Jött Sztálin, és véle a sok-sok lakótelep. Ami „tudományosan volt kitalálva. Például úgy, hogy konyha és étkező ne legyen a lakásokban, nehogy már az emberek (a családok) összeüljenek esténként, együtt étkezni és beszélgetni, mert abból csak a baj van. S a munkatelepek is megvalósultak, csak sokkal hatékonyabban, mint ahogy azt Fourier megálmodta. Gulag lett a nevük, s ha volt a világtörténelemben hatékony és olcsó termelés, hát az az volt…

Továbbá „Ha a család előitéletét Éledni hagyjuk, rögtön összedűl Minden vívmánya a szent tudománynak”. S ó, mennyire így van, s hogy mivé is lett a „szent tudomány”, egy friss példa: „A női méh átültetésére bár eddig kevés példa volt, a tudós társadalom azonban máris azt mérlegeli, lehetséges lenne-e férfiak esetében is végrehajtani a művi beavatkozást. Róma Sapienzia Egyetemének két professzora az Acta Biomedica szaklapban közölt írásában annak a lehetőségét mérlegeli, mennyiben járulna hozzá azon férfiak boldogságához a szülés lehetősége, akik nőnek érzik magukat. Federica Umani Ronchi és Gabriele Napoletano, a római egyetem két kutatója mérlegeli a szaklap hasábjain a férfiak anyaméhhez juttatásának lehetőségét. Abból indultak ki, hogy a női testekben történt szervátültetés a szülésre korábban képtelen nők elégedettségét, életminőségének növelését eredményezte. Hozzáfűzik, a transzgender nőkön való művi beavatkozás kísérleti szakaszban van. Egyre több esetben merül fel a vágy, hogy a férfiból nővé átalakuló személyek anyaméhet szeretnének, hogy még inkább nőnek érezhessék magukat. A végső következtetés szerint, ha a méhátültetés megvalósítható, és a vágyak beteljesülését szolgálja, akkor akár az apukák is szülhetnek. A szakértők néhány orvosi ellenjavaslatot is hozzáfűznek, de etikai kifogásokat nem említenek. Mivel a traszgender nők egyre szélesebb jogokra tesznek szert, amennyiben a méhátültetés is joggá formálódna, akkor morális értelemben sem lenne vitatható a férfiak anyasága. Nem vitás, hogy a jelenleg érvényben lévő bioetikai szabályok radikális frissítésre szorulnánk. A feltevések figyelmen kívül hagyják az utódok jogait, vágyait és szükségleteit.”

Remélem érthető. S persze Ádámnak még könnyű dolga volt, mert amikor a falanszter tudósa ítéletet hirdetett, miszerint „rajongó férfi és idegbeteg nő korcs nemzedéket szűl, ez nem helyes pár”, Lucifer egyszerűen tovább vitte őt. (Az űrbe. A semmibe.)

De mi maradunk. És lessük rettegve, vajon visszatér-e az egész sz…r – ahogy Marx jósolta. Illetve éppen fordítva. (Folytatjuk)

Borítóképünkön Bayer Zsolt publicista egy lakossági fórumon Balatonfűzfőn