A leggyakoribb a füsti és a molnárfecske

A fecskék drámai fogyása miatt az elkövetkező hetekben lapunkban többször visszatérünk a témára, hogy a Mentsünk együtt fecskét! kampányunkkal, írásainkkal felhívjuk a figyelmet a kismadarak fontosságára, mozgósítsunk az élőhelyeik gyarapítására. Mostani cikkünkben Győrig Előd, a Magyar Madártani Egyesület kisalföldi csoportjának munkatársa a hazánkban honos fecskefajokat mutatja be.

Füsti fecske

– Magyarországon a füsti fecske a legelterjedtebb. Háztáji gazdaságokhoz, állattartó telepekhez kötődő faj. Egyik jellegzetessége a hosszú, vékony, villás farka, a másik pedig a vörös színű torka. A fészkét a többi fajtól eltérően félig nyitottra építi sárból, ehhez szalmaszálat és tollat is használ. Vonulásuk szeptember közepé-

től kezdődik és októberre hagyják el a Kárpát-medencét. Egészen Dél-Afrikáig repülnek.

Győrig Előd második leggyakoribbként a molnárfecskét említette. Ezeknek a kismadaraknak a farka rövidebb, mint a füsti fecskéké és nem olyan vékony, hosszúkás. A hasa teljesen fehér, miként a hátán a farok töve is. Fészkét szintén sárból készíti, de csak egy kis bejárat található az elején. Egyik érdekessége, hogy városokban is megtalálható. Szokott telepesen is költeni, vagyis egymásra építik a fészkeket.

Molnárfecskék Fotó: Szabó Máté

– Viszonylag gyakori hazánkban még a parti fecske, amely folyó menti partfalakba, homok- és löszfalakba vájja a másfél, két méter hosszú üregeit. Tollazata barna, a hasa pedig fehér. Ez a faj is Afrikában telel. A legveszélyeztetettebb fecskefaj, mert eredeti élőhelyei szinte teljességgel tönkrementek, így mostanában inkább már működő kavics- vagy homokbányákban költ.

Pár éve költ csak hazánkban a vörhenyes fecske, amely mediterrán faj. Győrig Előd megjegyezte: az, hogy Magyarországon is megjelent, jelzi a klímaváltozást, hiszen a déli fajok közül egyre többen települnek északabbra. Az alakja a füsti fecskéhez hasonló. A farka alsó része sötétkék, a feje világosabb és vörhenyes, némileg vörös. A fészkében is van eltérés a többi fajtól, mert a fészek elé egy kis alagutat készít, vagyis egy hosszított bejárattal megtoldja.

Fotó: Pellinger Attila

– A nálunk költő fajok között kakukktojásnak számít a sarlósfecske, mégpedig azért, mert nem fecskeféle, nem is énekesmadár. Tollazata szinte teljesen barna, kivéve a torkánál, ahol fehéres a színezete. Nevét a jellegzetesen sarló alakú, testéhez képest hatalmas szárnyáról kapta. Eredetileg sziklafalakhoz kötődik, de sikeres alkalmazkodása következtében például a városokban panelfalak repedéseiben, szellőző-

nyílásokban találta meg a fészkelési lehetőséget.