Ország-világ

2021.05.10. 07:30

A légierő fejlesztésének fontos lépései zajlanak

Idén kerek harminc éve annak, hogy felbomlott a Varsói Szerződés, mi pedig a többi Jaltában odadobott országgal együtt megszűntünk a szovjet birodalom segédcsapatának lenni. 1999 óta a NATO tagjai vagyunk, ennek ellenére Honvédségünk fegyverzetének bizonyos része még mindig a hidegháborús időszakból való szovjet gyártmány, egy tömeghadseregekre építő, évtizedekkel ezelőtt meghaladott katonai doktrína eszközei. A 2016-ban elindított Zrínyi honvédelmi és haderőfejlesztési programmal alapjaiban változik meg a Magyar Honvédség minden fegyverneme, fegyverzetrendszere, köztük a légierő helikopteres egységei is.

Fotós: Ujvári Sándor

Az Airbus H145M és H225M-ek érkezésével a harcászati eljárások is megújulnak.

Mind a szovjetek alárendeltjeként, mind a NATO teljes jogú tagjaként sokáig ismeretlen fogalom volt a honvédségnél az életciklus-menedzsment. Minden eszköz addig szolgált, ameddig roncstelepre nem kényszerült – írja a Magyar Nemzet.

A honvédség – néhány szigetszerű fejlesztést leszámítva – 2016-ig olyan benyomást keltett, mint egy hadtörténeti múzeum. Senki nem verte nagy dobra, de aki közelről látta, tudta, hogy éles helyzetben katonáinknak ilyen eszközökkel annyi esélyük se volna, mint nagyapáinknak a Donnál.

Az volt az elgondolás, hogy ha „helyzet van”, majd a szövetségeseink megvédenek, pedig történelmi tapasztalat, hogy ebben bízni nagy kiszolgáltatottság és kockázat. A 2010-es kormányváltáskor még csődközeli állapotban lévő ország 2016-ra jutott olyan gazdasági helyzetbe, hogy megkezdhesse az ország önvédelmi képességének helyreállítását. A 2016-ban meghirdetett Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program részeként a légierő – benne a helikopterflotta – képességei is régen nem látott mértékben javulnak.

Prioritások

„A néphadseregnek annak idején negyven darab Mi–24-es harci helikoptere volt, majd a kilencvenes években a volt keletnémet készletekből ajándékba kaptunk további példányokat. Ezekkel egészítették ki a meglévő Mi–8-as és Mi–17-es közepes szállító helikopterekből álló forgószárnyas flottát”

– emlékszik vissza Kilián Nándor vezérőrnagy.

A Magyar Honvédség Parancsnoksága Légierő haderőnemi szemlélője a még rendszerben lévő, szovjet eredetű forgószárnyasokról elmondta: a Mi–8-asokat ideiglenesen leállították, a felújított Mi–17-esből még öt példány van rendszerben, 2018-ban pedig nyolc Mi–24-es üzemidejét hosszabbíttatták meg az orosz gyártóval, ezek 2025-ig maradhatnak rendszerben. A felújítás során – tudtuk meg a vezérőrnagytól – új navigációs és kommunikációs berendezésekkel látták el őket, valamint használhatóvá tették a pilótafülke berendezéseit éjjellátó készülékkel való repülésre, de a felújítás katonapolitikai okokból csak korlátozott lehetett – ismerte el a szemlélő utalva arra, hogy a fegyverrendszerek korszerűsítése nem történt meg.

A magyar katonai tervezők szerint a honvédség nem nélkülözheti a különféle kategóriájú helikopterek biztosította képességeket, a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program kidolgozásakor is ezt az álláspontot képviselték.

„Mivel az összes helikopterünk korosnak tekinthető, és arra nincs keret, hogy mindenből egyszerre szerezzünk be újat, ezért el kellett dönteni, hogy mi élvezzen prioritást”

– magyarázta a légierő-szemlélő.

Elsőként a könnyű helikopterek pótlására az Airbus H145-ös mellett döntöttek, amelyből 18 már Szolnokon, kettő még a német gyártónál van, rövidesen azok is beérkeznek. A közepes szállító helikopter kategóriában 16 darab Airbus H255M típusú forgószárnyas beszerzéséről írtak alá szerződést. Leszállításuk 2023-ban kezdődik.

„Bár új harci helikopterek beszerzéséről sem mondott le végleg a légierő, de ez egyelőre csak távlati célként jöhet szóba, valamikor a 2030-as években. Ugyanakkor a másik két új helikopterfajtából lesznek olyan példányok, amelyek fegyverzetet – géppuska, gépágyú, irányított rakéta földi célok ellen – is kapnak.

A H145-ösnek ráadásul nemcsak blokkból indítható páncéltörő rakétája lesz, hanem páncélosok nagyobb távolságról történő megsemmisítésére alkalmas rakétái is”

– mutatta be a fejlesztéseket Kilián Nándor.

A vezérőrnagy által említett utóbbi fegyverzet annyira új technika, hogy jelenleg még fejlesztés alatt áll. Ráadásul a régi helikopterekkel szemben mindkét modern gépnek komoly aktív védelmi rendszere van, így túlélő képességük meghaladja a Mi–24-esekét is. Azt is hozzáteszi, hogy

a Jas–39 Gripen harcászati repülőgépek képességeit is tovább növelik újabb földi célok elleni fegyverzet beszerzésével.

Hálózatszerű működés

Nehéz megmondani, mekkora az az űr, ami a modern haditechnikával felszerelt Airbus H145-öseink és H225M-jeink képessége, és a nyugdíjba készülő Mi–24-esek képességei között lesz.

A vezérőrnagy szerint a harci helikoptert mint műfajt sem leírni, sem túlértékelni nem kell.

Arra tervezik őket, hogy nagy távolságot megtéve, éjjel-nappal, tetszőleges időjárási körülmények között is alkalmazhatók legyenek célfelderítésre és támadásra.

„Ha egy harci helikopter képességeinek mondjuk nyolcvan százalékára képesek a más feladatra optimalizált, de felfegyverzett Airbusok, akkor a hiányzó húszszázaléknyi képességet más eszközökkel, más fegyvernemek képességei segítségével kell megoldani, ami tisztán szakmai kérdés.

Sok minden függ attól, hogy miből és mennyi van az ellenfélnek” – vélte.

Tény, hogy minél közelebb repülünk egy zajló harci tevékenységhez, annál nagyobb rá az esély, hogy a helikoptert kézifegyverekkel, légvédelmi eszközökkel támadja az ellenfél. „Aki teheti, ezért inkább arra törekszik, hogy minél távolabbról küzdje le a célt. Ez korszerű technika birtokában történhet akár tízezer méter magasságból, repülőgépről indított rakétával éppúgy, mint a földről tüzérség által, esetleg távirányított harci drónról. A nagy felbontású műholdképek vagy a felderítő drónok által valós időben biztosított videókép birtokában nem kell a drága hadianyagot pazarolni úgy, ahogy tettük ezt harminc-negyven évvel ezelőtt. Ma már egy mozgásban lévő konvoj kilövése sem megoldhatatlan feladat több kilométer távolságból. Mind ehhez a fegyvernemek hálózatszerű működése, jó felderítés és megfelelő adatáramlás mellett az alegységek koordinált vezetése szükséges. Ezek együttese adja ki azt a képességet, amire a jelenkor hadműveleti terveit el lehet készíteni” – szögezte le Kilián vezérőrnagy hozzátéve:

egy modern hadsereg sokkal többet tesz a győzelemért ésszel, mint nyers erővel.

Emóciók és realitás

„Az igen látványos megjelenésű Mi–24-es megítélésében sok az emocionális elem, de lássuk be, nem a legmodernebb haditechnika”

– foglalta össze véleményét Maróth Gáspár.

A védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos hozzáteszi: a Magyar Honvédségnek van egy világos feladatszabása, ez alapján tervezik meg a hadműveleti képességeket. „Ehhez rendelik hozzá a megfelelő eszközöket. Ezzel párhuzamosan kiemelt feladatunk a magyar hadiipar újjáteremtése is” – hangsúlyozta a kormánybiztos. Bár – mint mondta – megvan a létjogosultságuk a harci helikoptereknek, de azokra a feladatokra, amelyeket ma a honvédségnek végre kell hajtania, irreálisan drága volna egy ilyen specializált helikopter flotta beszerzése.

„Egy felszerelt harci helikopter ára egy vadászgép árával vetekszik: több tíz millió euró darabja. Nyilvánvalóan van létjogosultsága a teljes helikopterképesség kiépítésének, de sem az elvárások, sem a gazdasági realitások nem teszik lehetővé, hogy ezen eszközök beszerzéséről érdemben gondolkodjunk”

– tette hozzá.

Maróth Gáspár arra is emlékeztetett: a NATO-tervezők eredetileg azt szerették volna, ha Magyarország előbb a szárazföldi képességeit újítja meg, ám megvoltak az indokaink, amiért a kormány mégis a helikopteres képességek haladéktalan növelése mellett döntött.

„Olyan képességcsomagot teremtünk a szövetség déli szárnyán, amely eddig hiányzott és amellyel a NATO-tervezők is maximálisan elégedettek végül. Ebben márpedig kulcsfontosságú, hogy többfunkciós gépekre esett a választásunk. Emellett hadiipari céljainkat is szolgálja a – partnerségünk továbbfejlesztéseként – harmincszázalékos magyar állami üzletrésszel Gyulán felépülő Airbus gyár, amely a világcég helikoptereinek forgó alkatrészeit állítja majd elő.

Valószínűleg már idén bejelenthetjük továbbá egy repülőgépipari mérnökiroda létrejöttét is, ami a magyar repülőgépipar első szellemi bázisa lesz, és bizonyos szempontból egyedülálló európai tudásközpontot fog jelenteni”

– sorolja a kormánybiztos.

A Zrínyi program légierő-fejlesztést érintő részéhez tartozik még a repülő alapkiképzést szolgáló nyolcdarabos cseh Zlin flotta beérkezése, továbbá a két-két Airbus A320, illetve Falcon 7X gépből, valamint a két darab KC–390 teherszállító- és utántöltő gépből álló többfunkciós légi szállító képesség megteremtése is. Szintén ide tartozik az izraeli Vaskupola rendszer részeként már bizonyított radarok beszerzése, nem beszélve a Washingtont is védő amerikai–norvég NASAMS légvédelmi rakétakomplexum jövőbeli rendszerbe állításáról. Emellett – mint megtudtuk – önálló drónfejlesztési stratégián is dolgoznak.

A haderőfejlesztési program neve mögül a kormányzati kommunikációban egy ideje eltűnt az évszám. Ennek okáról szólva a kormánybiztos kifejtette, hogy amikor 2016-ban elindították, valamilyen keretet kívántak adni annak az eredeti célnak, hogy 2026-ra az ország képes legyen megvédeni önmagát. „Ez határidőre teljesülni fog, de a menet közben felgyorsult hadiiparfejlesztés hosszabb távú kitekintés igényel ma már a tervezőktől, mint 2026. Nem mellékes az sem, hogy a hadiiparfejlesztésnek köszönhetően sikerül olyan haderőfejlesztési célokat is kitűznünk, melyekhez különben nem lenne elég erőforrásunk” – mondta Maróth Gáspár.

Védett, de elavult

A haditechnika iránt vonzódó férfiak egyik nagy kedvence a Mi–24-es (NATO-kódnevén: Hind) harci helikopter. Népszerűségéhez hozzájárul tekintélyparancsoló megjelenése éppúgy, mint az azt övező legendák sokasága. A Magyar Honvédségben jelenleg nyolc felújított példány szolgál belőle, kivonásuk várható időpontja 2025 vége. A Mi–24 nagy túlélő. Nemcsak azért, mert 1972-ben megkezdett sorozatgyártása után – folyamatos továbbfejlesztésének köszönhetően – Mi–35 néven a mai napig gyártott harci helikopter típus, de a szó szoros értelmében is: páncélozott pilótafülkéjének és deszant terének (ahol változattól függően hat–tíz katona elfér) köszönhetően képes ellenállni kézifegyverek tüzének. A vietnami háború tapasztalatai alapján arra fejlesztették ki, hogy képes legyen a hadszíntérhez minél közelebb eljuttatni katonákat, nehézgéppuskája, bombakonténerei, irányított és nem irányított rakétái segítségével pedig kellő fedezetet tudjon nyújtani nekik. Sőt megfelelő rakétákkal felszerelve hatékony eszköz legyen páncélosok vagy más földi célok ellen is. A szovjetek be is vetették Afganisztánban, de a hatalmas veszteségek rádöbbentették őket: páncélozottság ide, nagy tűzerő oda, egy vállról indítható hőkövető rakétával (például Stinger) könnyen megsemmisíthető. A tapasztalatok birtokában ugyan a nyolcvanas években kifejlesztettek rá elhárító eszközöket, de ezeket még a pilótának kellett üzemeltetnie, így attól függött az életben maradás, hogy időben észleli-e a felé közeledő rakétát vagy sem.

Borítókép: pilóta Gripen vadászrepülőgépek kiképző repülésén az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison Kecskeméten 2020. október 20-án

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában