Ország-világ

2019.07.29. 09:00

Ragaszkodnak a háztájihoz

Szakemberek szerint az elmúlt évtizedekben aggasztóan megcsap­pant a sertés- és tehéntartók száma a tér­­ség­ben. Szerencsére néhány elkötelezett gaz­da még ragaszkodik a háztáji állományhoz.

Gülch Csaba

A legelőre poroszkáló tehéncsorda, az ólakban hízó süldők már jórészt csak a múlt nosztalgikus faluképének részei. A körülmények miatt aztán a gazdák többsége felszámolta az állományt. Másként volt ez 25–30 évvel ezelőtt.


Egy agrár­szakember szerint számos ok vezetett a háztáji gazdaságok alkonyához, így többek között az, hogy eltűnt a magánállattartók mögül az a biztos szövetkezeti háttér, amely a takarmányt biztosította.


Az agrárszakember úgy véli, hogy a rendszerváltás óta a nagy kereskedelmi láncok leszoktatták a falusi embereket a kiskert műveléséről, az otthoni állattartásról, mondván, olcsóbb a boltban megvenni a húst, a zöldségfélét és a gyümölcsöt, mint otthon megtermelni.

Domonkos Gusztáv

Ennek ellenére az derül ki egy friss kutatásból, hogy a mai viszonyok közt is megvan a létjogosultsága a háztáji gazdálkodásnak. A statisztikák szerint legtöbben konyhakertet művelnek, de jelentős a szántó, a gyümölcsös és a szőlőskertek részaránya is a kisgazdaságokban. Az állattartás már kevésbé népszerű, a háztájiban tojótyúkot tartanak a legtöbben és a sertés is népszerű haszonállat, szarvasmarha azonban csak elvétve található a kisebb gazdaságokban.


A háztáji gazdálkodás egyik elkötelezettje Domonkos Gusztáv, aki továbbra is rendületlenül ragaszkodik a földhöz, az állatokhoz és ahhoz, hogy maga termelje meg a konyhába, az asztalra valót.


– Tizenhárom hektáron gazdálkodom, ami igazából nem nagy terület, de ahhoz elegendő, hogy a családot, a feleségemmel együtt, el tudjuk belőle tartani – említette a kajárpéci gazda. – A gazdaságot eleinte lovakra alapoztuk, de mostanra be kell látni, hogy ebben a motorizált világban lassan váltani kell.


Domonkos Gusztáv büszkén számolt be arról, hogy azon kevesek közé tartozik, akik még sertést, lovat, tyúkot, kacsát tartanak és gonddal művelik a házi kertet is, ahol a zöldség-gyümölcs egyaránt megterem.


– Szomorú tapasztalat, hogy faluhelyen is üresek a porták. Valamikor egy háznál annyi anyadisznó volt, mint most egész Kajárpécen. A nyolcvanas évek előtt három csorda járt ki a háztájiból a legelőre, manapság elvétve van néhány tehén – mondta a gazda. – Úgy alakultak a földviszonyok, hogy a privatizáció után lényegesen kevesebb ember kezében maradt a birtok, nem tudják megtermelni a jószágnak az eleséget, beszerezni meg bonyolult és nem éppen olcsó. Többek között emiatt is nagyon sokan lemorzsolódtak a gazdálkodók közül. Meg aztán az idősebb korosztály kihalt, a fiatalok, meg nem nagyon választják ezt a nem könnyű életmódot. Egyre nehezebb a családi gazdálkodók megélhetése. Nőnek a költségek, miközben a piac szűkülni látszik. Ennek ellenére nyugodt szívvel mondhatom, hogy egy pillanatra sem érzem nyűgnek ezt az életformát. Örömmel kelek és nézek a munka elé mindennap.

Ezek is érdekelhetik