Ország-világ

2019.06.29. 15:01

Annyiféle sors van a Caminóban

Mit adhat a Camino? Létezik számos rövidebb, hosszabb ,,változata". Végig lehet rajta menni biciklivel, gyalog, futva, lóháton, szamárral, egyedül, párban és csoportosan. De hogyan érdemes? Hisz a zarándokút próbatétel, célja sokaknak a befelé fordulás. Szőnyi Ferenc triatlonista, ultrafutó, ironman, összetett ultratriatlon-világbajnok és Stiglincz Gábor túrablogger, marketinges szakember segít a kérdéseinket megválaszolni.

Kancsár Tímea

– Tavasszal, 12 nap leforgása alatt, komáromi csapatával lefutották a 780 kilométert, a Camino Francés-t, azaz a Francia Utat. Mit adott? Összegzéskor megfogalmazódtak mély gondolatok? – faggatjuk Szőnyi Ferencet. A vasember őszintén válaszol: – Annyiféleképpen lehet zarándokolni, kicsit engesztelődni, megbarátkozni az élet múlásával. És nekem a sportpályafutásom során annyiszor megadatott ez, hiszen annyi extrém kihívást teljesítettem már – rengeteg különleges helyre eljutottam. Számomra a Camino nem jelentett nagyobb, vagy más kihívást. Ott szembesültem azzal, hogy mások egyfajta metaforikusan értve, tisztítótűzként élik meg az utat, hiszen a megerőltetés közben kicsit olyan, mintha megperzselődnének. Annyira jó, hogy nekem ez az érzés az életemben számtalanszor megadatott!

Néha le kell rakni a „köveinket"

– Amikor megérkeztünk Santiago de Compostelába a főtérre, az egész csapat várta, hogy most mi történik a célban. Én mondtam ki: „De hát gyerekek! Az út maga a cél!" – emlékszik vissza Szőnyi Ferenc. Elmeséli, miért döntött úgy, hogy sporttársaival lefutja az El Caminót.

Szőnyi Ferenc (középen) csapatával a Camino megmérettetésen.

Szőnyi Ferenc (középen) csapatával a Camino megmérettetésen.

– Jeruzsálemben voltam egy ironman versenyen, amit összekötöttem egy kis kulturális kikapcsolódással, és ott, a kétezer éves falak között nyitottabbá vált a szívem. Megkérdeztem magamtól, mit jelent számomra a kereszténység. Hogyan tovább? A Camino szerepelt a bakancslistámon, csak azt gondoltam, akkor vágok bele, ha már elég idős leszek ahhoz, hogy kézzelfogható nyomot hagyjon bennem. Most, 54 évesen megfogalmazódott, hogy ez az időszak az életemben, pont alkalmas. Túl vagyok egy váláson, ami azt gondolom, sorsfordító. Komáromban a kis egyesületünkben lelkes csapatot sikerült toborozni. Volt, aki futott, míg mások valamilyen módon koordinálták az utunkat: a csomagjainkat hozta kocsival, vagy éppen biciklivel kísért bennünket.

Mindennap megtörtént a csoda!

– A modern kori Európának a Camino olyan zarándokútja, amely kiválóan közművesített. Nem véletlen, hisz évente százezrek kelnek útra. A szállások minden szintjét el lehet érni: a patakparti csűrtől kezdve a 3-4 csillagos szállodákig. Mi igyekeztünk az olcsóbb kategóriát elérni, és kilencven százalékban a zarándokszállásokat kerestük. Emellett a tisztálkodásunkat és a táplálkozásunkat megpróbáltuk a legmagasabb szinten megoldani. A futást tekintve napi 70–80 kilométer volt a penzum. Ez sportélettani szempontból sem lebecsülhető teljesítmény – borzasztó sorozatterhelés, nem beszélve arról, hogy dombok, hegyek-völgyek, folyók között küzdöttünk. Mindennap, amikor beértünk egy újabb településre, megtörtént a csoda! Csodálatos, több száz éves gyönyörű hidakat, templomokat láttunk.

Szőnyi Ferenc

– Nekem „borzasztó" a testem; viszonylag könnyen teljesítettem ezt az utat, ezért volt időm körülnézni, élvezni a gasztronómiát, tanulmányozni a vallástörténetet. Sok-sok versenyt megélt matadorokkal futottam, emiatt azt volt nehéz megélnem, hogy láttam az ő küzdelmüket. Nehéz volt végig csapatnak maradni. Nem tudom, hogy a sporttörténelem egyáltalán jegyzi-e, hogy mi ezt a 780 kilométert együtt lefutottuk. Nem nagyon van erre precedens – fejezi be a vasember.

Milyen felszerelésben érdemes gondolkodni?

– Nagyon sokat dolgoztam, és az első út, a Francia mellett azért döntöttem, mert úgy éreztem, hogy el kell mennem. Egyedül, hogy kitaláljam, hogyan legyen tovább – avat be Stiglincz Gábor. A szabadúszó marketingszakember sokat foglalkozott sportmarketinggel, de túrázás tekintetében régen amatőrnek számított.

Stiglincz Gábor

Stiglincz Gábor

– Hátizsákokkal, bakancsokkal sosem volt dolgom, úgyhogy kicsit bele kellett ásnom magam a témába – erre mindössze egy hónapom volt. Bakancsból például olyat érdemes venni, ami vagy teljesen vízhatlan, vagy átázik, de utána gyorsan meg is szárad. A felszerelés összetétele természetesen attól is függ, hogy melyik évszakban indul el az ember, és hogy a sok útvonal közül melyiket választja – tudjuk meg Gábortól. Első útja során blogot kezdett írni, ahol rengeteg hasznos tippet gyűjtött össze azok számára, akik most vágnak neki az El Camino zarándokutak valamelyikének. Az Elcaminofrances.blog.hu-n az élménybeszámolókon túl bárki utánanézhet annak, milyen felszerelésben érdemes gondolkodni, mit pakoljunk a hátizsákunkba, milyen költségekre és szállásokra számíthatunk, hogyan tudjuk megoldani a napi étkezést stb.

Öt-hat napos kis kaland

A zarándokkalauz négy fő El Camino utat ír le, amelyek Hispániában egyesülnek. Mind Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. Az úthálózat valójában ennél bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak, egész Európát átszövi ez a hálózat. A legpopulárisabb a Franciaországból induló El Camino út. Viszonylag könnyű terep, nyáron nem túl meleg és esős.

Stiglincz Gábor négy Camino úton gyalogolt végig. A Franciával kezdte.

Stiglincz Gábor négy Camino úton gyalogolt végig. A Franciával kezdte.

– Én négyet ballagtam végig. A Franciával kezdtem, utána az Északi úttal folytattam, amely jóval nehezebb volt fizikálisan, mert hegyes-völgyes, esősebb. Utána következett a Portugál Út Lisszabonból indulva, amely nagyjából egy 650 kilométeres szakasz. Illetve végigsétáltam az Angolt Ferrolból indulva, ez 118 km körüli, 5-6 napos kis kaland. Ebből az utóbbi kettőt idén mentem – mondja Stiglincz Gábor. Érdeklődünk, melyik a kedvence.


– Az Északi Út (Camino del Norte) gyönyörű, mert a Kantábriai tenger mellett halad végig, gyakorlatilag a parton, és ez nagyon kedves a szívemnek. A Francia Útnak az a varázsa, hogy sokkal több a zarándok, többet ismerkedtem. A városok történelme magában hordozza a caminós érzést. Portugáliában pedig találtam egy óriási strandot, amely Európa leghosszabb egybefüggő óceánpartja: a körülbelül 50 km hosszú homokos szakaszból 36 kilométert gyalogoltam végig. A legjobb, ha az ember nem elvárásokkal indul útnak, akkor rengeteg csodába botlik!

Minden útnak megvolt a varázsa.

Minden útnak megvolt a varázsa.

Kevés is elég lehet a boldogsághoz

– Úgy érzem, függő lett... – vetjük fel Gábornak.


– Valóban rá lehet függni. A mai világban nagyon kevés ideje van az embernek saját magára, lelassulni, lenyugodni. Nagyon megtetszett, hogy ezt az utak során megkapom. Miután megéli, vágyja az ember ezt a fajta szabadságot. Fontos megjegyezni, a Camino nem oldja meg a problémáinkat, de időt kapunk arra, hogy saját magunkkal foglalkozzunk. Fel lehet szabadulni a nyomás alól, és emiatt olyan dolgokat is képesek leszünk észrevenni, amelyek otthon fel sem tűnnek. Nagyon jó példa erre: itthon gyűjtögetjük, felhalmozzuk magunk körül a tárgyakat, javakat, miközben kint rájössz, igazából két-három váltás ruha mennyire elég a boldoguláshoz. És ez mindennel így van. Sokszor ahhoz is sokkal kevesebb elég, hogy az ember boldog legyen.

 

Hasznos tippek az útra


Stiglincz Gábor blogjából szemezgettünk néhány jótanácsot:

  • Az az „egészséges", ha a testsúly 10 százaléka körül van a hátizsákunk összsúlya.
  • A Cruz di Ferro nevű vaskeresztnél az emberek le szoktak rakni egy kis követ, kavicsot – ezzel jelképesen megszabadulnak a terheiktől. Ezt Gábor is megtette az első útja során. Ő mindig visz magával valami apró tárgyat otthonról. A Francia Útja végén kapott ajándékba egy, az El Camino jelképét, a fésűkagylót formáló fenyőmedált. Ezek után ezt mindig viszi magával.
  • A napi költségeket tekintve nagyjából 1 euró per kilométerrel lehet számolni. Természetesen ez attól is függ, hogy ki melyik utat választja és mennyire spórolósan költ. Ehhez jön még hozzá a repülőjegy és a biztosítás. Utóbbi napi 500–1000 forint között reális lehet.
  •  Menjünk itthon egy próbakört abban a ruházatban, azzal a teli hátizsákkal, amivel majd útnak indulunk, hogy kiderüljön, ha valami nem megfelelő.
  • A zarándokút során nagyon ritkán előfordulhat, hogy meglopnak, esetleg kutyatámadás ér, de itthon sokkal nagyobb esélye van, hogy valami rossz történjen velünk, mint a zarándokúton, mert a helyiek mindent elkövetnek a biztonságunkért. Gábortól azt is megtudjuk, hogy sok zarándok nő megy egyedül, mert a Camino biztonságos.
  • Címkék#tudomány

    Ezek is érdekelhetik

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

    Rovatunkból ajánljuk

    További hírek a témában