Kórházi fertőzések: az ápoló itt is a kulcskérdés

A mosonmagyaróvári kórház intenzív osztályán két éven keresztül, több mint háromszáz beteg vizsgálatával készült az a kutatás, amelyet a régió (Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye) kórházaiban dolgozó ápolók tegnap megismerhettek. Természetesen csak olyan páciens adatait rögzítették, aki 48 óránál többet töltött az adott osztályon, s bizonyos volt, hogy fertőzés nélkül érkezett. 

A legfontosabb kérdésre keresték a választ: kinél alakul ki legnagyobb eséllyel nozokomiális fertőzés (lásd keretes írásunkat)? Mint kiderült: önmagában a beteg életkora sem a nők, sem a férfiak esetében nem alapvető kockázati tényező, nincs szignifikáns összefüggés a kor és a fertőzés között. Sokkal inkább számít, hogy hány (krónikus) alapbetegséggel kerül az illető az intenzív osztályra: ötnél többel vagy kevesebbel. 

Összességében kimondható, hogy öt fölötti krónikus betegséggel több férfi kerül az intenzívre, mint nő. S az a beteg (mindkét nem egyaránt), aki ötnél több alapbetegséggel küzdött már a kórházba kerülése előtt is, kétszer akkora eséllyel kapott fertőzést a kezelése során, mint akinek nem volt előtte ennyi baja. 

Az ápoló-beteg arány is jelentősen befolyásolja a fertőzés lehetőségét, természetesen az alapvető higiénés előírások mellett. Képünk illusztráció. Fotó: H. Baranyai Edina

De van még egy tényező, amely alapvetően befolyásolja a kockázati tényezőket. Ehhez tudni kell mindenekelőtt, hogy van egy rögzített szám, amely meghatározza, hogy az adott ágyszámhoz hány főállású ápolónak kell kötelezően dolgoznia. Ez az adott osztályon tizenegyet jelent, s ezt teljesíti is a mosonmagyaróvári intézmény. Nem mindegy ugyanakkor, hogy hány izolált beteget kell egy időben ellátni. Könnyen belátható, hogy egy ilyen beteg jobban leköti a nővéri kapacitást – elég abból kiindulni, hogy hozzá külön be kell öltözni, külön figyelni kell a higiénés szabályokra... satöbbi.

A számok ezt alátámasztják: a délutáni műszakoknál egy ápolóra 1,6 beteg jutott, de ha izolált beteget is el kellett látni, akkor az arányszám 1,8-re ugrott. Ha pedig délután egy ápolóra eggyel több beteg jutott, másfélszeres volt az esélye annak, hogy a fertőzést előbb-utóbb kimutatják valakinél. 

A konklúzió ezért szólt úgy, ahogy cikkünk első mondata: a mai magyar egészségügyben – a higiénés alapszabályok betartása mellett – a krónikus betegség és az ápoló-beteg arány befolyásolja leginkább annak lehetőségét, hogy a beteg kórházi fertőzést kap-e, vagy megússza. 

Az az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés, amelyet a beteg a fekvőbeteg-szakellátás során szerez és amely az intézményi felvételkor lappangó formában sem volt jelen.