Diákzsargon változó divattal

Nagyon adom, kiégek – ha ezt hallja fiataloktól, biztosan jól tudja, mit értenek alatta? Segítünk: az előbbi kifejezést akkor használják, ha tetszik nekik valami, valaki, utóbbi szót akkor, ha szakadnak a nevetéstől vagy meglepődnek.

Azt, hogy klafa, szupi, a mai diákok is megértik, tudják, hogy az idősebbek ezeket szőtték mondataikba gyakran fiatalkorukban. Ők azonban sokkal inkább mondják azt manapság, hogy fullos, ha azt akarják kifejezni, valami jó, menő. Azokat a szavakat, amiket egy évtizede szerettek a tinik ilyen helyzetekben használni, a kúlt és a bejövőst, már furcsállják. Viszont akárcsak régen, ma is azt mondják a tökéletesre, hogy baba. Az oksi helyett, hogy yepp, azaz igen, ha pedig nem a válasz, akkor a nopp hangzik el. Trú, ha valamit igaznak tartanak.

A becézős formákat ritkán alkalmazzák, csak olykor azt, hogy szomi és szeri, ha szomorúak vagy szeretnek valamit. A diákzsargon aktuális divatjáról – akárcsak kilenc éve – jedlikeseket kérdeztünk, mivel informatikát, idegen nyelvet is tanulnak és a középiskolások sajátos beszédmódjukba sok szót az angolból és a digitális világból vesznek át. Ezúttal Németh Rubin Doroti és Csiszár Alex segített e téren eligazodni. Elmagyarázták, hogy ma már csak az a kocka, aki sokat nézi a monitort és a neten játszik. Szerintük ez a kifejezés negatívvá vált, ezért már nem ezzel jelzik, ha valaki jól ért a számítógépekhez, ügyesen programoz. Úgy vélik, a zsír és a gáz is kikopik a szlengből, inkább a cink jelöli, ha valami kínos.

Németh Rubin Doroti és Csiszár Alex segít eligazodni korosztályuk sajátos beszédmódjában. Fotó: H. B. E.

A „lol", az „XD", az „ASD" se divatos már a beszédben, Rubin és Alex szerint inkább csak az általános iskolások körében. Szóban ők már cikinek éreznék, csak üzenetküldéskor írják le ezeket a nevetést kifejezve. Olyankor persze a mai középiskolások is gyakran rövidítenek angol kifejezéseket, magyar szavakat is, mert praktikus, idő- és helykímélő. Ezek értelmezéséhez egy kis segítség: a „WTF" a „Mi a fene?", az „OMG" az „Istenem!", a „h" a hogy, a „hh" a hogyhogy, a „vmi" a valami, a „vna" a volna. A „bff" az örök barát rövidítése, a netes barátoké az „ibff". Ha azt írják „hívás?", azt szeretnék, ha az üzenetet megkapóval telefonon beszélhetnének is. „Ha komoly kérésről, fontos ügyről van szó, akkor egymás közti üzenetváltáskor is használunk nagybetűket, írásjeleket is, ilyenkor lényeges a helyesírás" – magyarázták el.

Azt, hogy lájkolom, már nem mondják a fiatalok, ha tetszik nekik valami, valaki, inkább azt, hogy adom vagy nagyon adom, ha fokozni akarják. A bandázást felváltotta a talizás, ami offos, ha nem fér bele az idejükbe és random, ha csak véletlenszerű. Az „Így van?" kérdésre a tényleg helyett kajak a válasz. Skippelnek, ha hanyagolni akarnak, át akarnak ugorni egy témát. A bankjegyekre nem nagyon vannak helyettesítő, vicces szavaik, valószínűleg azért, mert ők már könnyen eligazodnak az online fizetési formákban.

Felnőtteknek sértőnek tűnhet a fiatalok összetartozását kifejező, humorukat mutató diáknyelv, ha nem tudják, egy-egy szó náluk mit jelent. Érdemes többet megtanulniuk: ha nem is használják, de megértik ezeket, azzal éreztetik, fontos, amit gyerekeik mondanak. Szakértők azt is javasolják, hogy ha írásban üzenetet váltanak velük, használják ők is az emojikat. Ezek az arcot formáló, érzelmet kifejező jelek segítenek abban, hogy ne legyen félreérthető egy-egy mondat, aminek a jelentése a hanglejtéstől függhet.