Anyák napja: a győrújbaráti Molnárné Nagy Tünde példája erőt adhat

Kicsit rövidebb most a haja Tündének, s bár egyáltalán nem látszik, de most is parókát visel. A négygyermekes édesanya tekintete ugyanolyan lágy, mint egy éve ilyenkor volt. A mosolya is a régi. 

A gyerekeiről beszél, s a férjéről, akikért egyetlen pillanatra sem adta fel a harcot a betegséggel szemben. Nem titkolták, de nem is nagyon hirdették, hogy az anya mellrákkal küzd. Nagyon sokan valóban mit sem tudtak arról a küzdelemről, amelyet akkor már hónapok óta vívott. Egészen addig, míg meg nem törte a csendet. Magáért, a sorstársakért, s azokért tette, akik a gyógyulásában segítik.

Elsőként vállalta tehát Molnárné Nagy Tünde, hogy beszél a betegségéről. Mindez anyák napján történt, ahogy most is.

Egy éve, szombaton a férjem lement újságot venni, s rögtön hívott, hogy »a címlapon vagy, nagyobb fotóval, mint az angol királynő«. A gyerekek azóta is ezen nevetnek. A tavalyi kampány valóban az én történetemmel indult, s én ahol csak lehetett, megosztottam a cikket. Amikor a végén leközölték azoknak a nevét, akik adománnyal segítették az akciót, sok olyan ismerősömét láttam, akikről tudom, miattam utaltak. Örültem nagyon és köszönöm nekik."

A család jelenléte nagy segítség minden sorstársnak – egy éve is így volt, s most is ezt érzi történetünk főszereplője, a győrújbaráti édesanya. Fotók: H. Baranyai Edina

Valóban voltak, akik az akkori cikkből tudták meg, hogy Tünde gyógyulóban van, de komoly betegséggel vívja csatáját. A „rák" stigma volt akkor, de reméljük, a kampány végén talán halványult az a dermesztő kép, ami a társadalomban a betegséggel kapcsolatban él(t). Molnárné Nagy Tünde is átélte a bizonytalan szemlesütéseket, hogy akkor most szabad kérdezni vagy sem? De azt is, hogy amikor a gyermekeit sportversenyre vitte, az egyik versenybíró felismerte, s arra kérte, mondja el, ő hogyan küzdött meg a rákkal, mert az ő hozzátartozójánál is ugyanezt a diagnózist állapították meg. 

Segít, ha tudunk beszélni. Arról, hogy mi vár ránk, miben tudjuk támogatni a másikat, mit jelent, ha elveszítjük a hajunkat. S most már szerencsére arról is, hogy milyen a hajhullást megelőző kezelés."

Itt kell megállnunk egy pillanatra, mert a „Segítő kéz a rákbetegeknek" kampányunk fő célja olyan készülékek beszerzése volt, amelyek a hajhagymákat lefagyasztják, s így a hajhullást megelőzik. De tudtunk vásárolni számos eszköz és készülék mellett egy altatógépet is, ami szintén a fő célok között szerepelt.

A tavasz, az újjászületés, az élet szimbóluma a virág. Molnárné Nagy Tünde szépsége felér vele. Fotó: H. Baranyai Edina

Nem volt könnyű a Tündéék mögött hagyott év, de a családból senki sem felejtett el közben mosolyogni. Az édesanya azt mondja, ez (is) kellett ahhoz, hogy most nagyon jók az eredményei. Át kellett azért élnie, hogy az elején negyedévente várni kell a döntésre, hogy a biológiai kezelését finanszírozza-e az állam – ehhez az kellett, hogy az eredmények jók legyenek. Jók lettek. „Egyszerűen tudtam, hogy nem lehet ez másképp" – mondja anyák napja előtt. Egy idő után aztán már csak a CT-t kellett csatolni, s jött a válasz: mehet a folytatás.

A mellrák agresszív formája támadta meg Tünde szervezetét, mégis – s ez is a tavalyi cikksorozatból derülhetett ki – van, amikor ez a szerencsésebb, mert erre olyan gyógyszert ismer már az orvostudomány, ami hatásosan tudja elérni a rákos sejteket.

Nem is olyan régen a kezelőorvosom elé álltam, s megkérdeztem tőle, mondhatom-e azt már, hogy tünetmentes vagyok. Rám nézett és azt mondta mosolyogva: »Azt is mondhatja, hogy meggyógyult.«"

Köszöntünk minden édesanyát, s aki betegséggel küzd, nézzen Tünde szemébe: ugye, hogy megéri?