Megrázó beszámoló a floridai lövöldözést túlélő egyik diáktól

Oli, a " target="_blank">Twitterre rakta ki a megrázó beszámolót arról, hogyan élték meg a lövöldözést azok, akiknek sikerült kimenekülniük az épületből.

Rengeteg ember ugrált fel a kerítésre, ami az általános iskolához vezetett és pánikolni kezdtünk, mert senki nem mondta el nekünk, hogy mi történik. Én is felugrottam és a közeli pláza felé vettem az irányt, ami az iskolánk mellett van.

Ott megláttam a tanárom és, amikor megkérdeztem, hogy mi történik, annyit mondott, hogy valakit lelőttek. Megkerestem a barátaimat és felhívtam az anyukám, hogy elmondjam neki, hogy lövöldöznek az iskolámban és sírni kezdtem. Borzalmas idegesség vett rajtam erőt, alig bírtam beszélni. Halálos erősséggel szorítottam a barátom karját és nem voltam hajlandó elengedni.

A csoportommal úgy döntöttünk, hogy a Wallmarthoz megyünk, ahol az egyik barátom anyukája dolgozik és talán le tudunk ülni. Ahogy sétáltunk, sok síró arcot láttam és néhányukat ismertem is. Leültünk és nem tudtam befejezni a sírást, alig kaptam levegőt.

A barátaim körülöttem sokkal nyugodtabbak voltak és próbálták felvenni a kapcsolatot az ismerőseikkel. Néhányan felvették, néhányukat nem tudták elérni. Három órán át sírtam egy székben ülve. A legjobb barátom egy vécében bújt el. Egy másik barátom, egy másik épületben ragadt, amiben a lövöldöző is volt. Órákig tartott, mire valaki meg tudta menteni őket és valamit hallottam felőlük.

Végre megérkezett az anyukám és hazavitt. Jelenleg 18.32 van. 17 halálos áldozatot erősítettek meg és még mindig vannak barátaim, akikről nem tudok semmit. Nem tudom, mit kellene tennem."