Ország-világ

2017.10.21. 09:00

Ötvenhat a személyes emlékek tükrében

Az 1956-os forradalom és szabadságharc számos személyes megfogalmazásban él az emberekben. Kinek a gyermekkor meghatározó napjait, kinek a mindent megmozgató erőt, kinek pedig a szabad ünneplés örömét vagy éppen a razzia előtt elrejtett verseket.

Gülch Csaba

Kevésbé ismert tény, hogy az 1956-os forradalom nem Budapesten, hanem Debrecenben kezdődött. Október 23-án reggel a diákok többezres tömege gyűlt össze az egyetem előtt. A "világot rengető" hullámverés a fővárosban folytatódott, majd hamarosan vidéken is elkezdtek ropogni a fegyverek. Néhány ismert személyiséget emlékidézésre kértünk.


– Ötvenhat meghatározta az életemet. A fejemre olvasott bűnlajstromban – többek között – a győri ávósok lefegyverzése, a szovjet hadsereg elleni fegyveres szervezkedés szerepelt. Az ENSZ-nyomásra kihirdetett kádári amnesztiával szabadultam hatvanháromban – emlékezett Büki Lajos, akit a mártír Török István barátjaként ítéltek el. – Nem lehet elfelejteni azokat az időket, amikor hallgatni kellett a forradalomról, az elvesztett barátainkról. Öröm megtapasztalni, hogy már közel három évtizede szabadon ünnepelhetünk.


– Négyéves voltam akkor. Csak a tankokra emlékszem, ahogy vonultak az ácsi főutcán. A családunkat is érintették az események, édesapám listára került, apai nagybátyámnak pedig menekülnie kellett a leveretés után, mert részt vett Mindszenty kiszabadításában – mesélte Lentulai Attila nyugalmazott református esperes. – Egyházunkban örökké világló példa marad Gulyás Lajos lelkész mártíriuma, aki az óvári események után embertársait mentette, és ezért az életével kellett fizetnie.


– Elsős gimnazistaként Csurgón ért az események híre. Szinte azonnal hazavezényeltek bennünket az iskolából. Anyámmal, aki egyedül nevelt és megszenvedte a forradalom előtti nehéz időket, a padlássöprést, a rádiót hallgattuk, hogy miként alakul a helyzet – idézte személyes emlékeit Kerék Imre József Attila-díjas soproni költő. – Emlékszem Veres Péter, majd később Nagy Imre beszélt. Írtam néhány verset is abban az időben, de mikor jött a razziák híre, elrejtettem azokat. Ötvenhat emléke végigvonult az életemen, bennem maradtak azok a reményteli napok.


– Ötvenhat a szabadság iránti vágyamat, szeretetemet, Magyarország iránti imádatomat jelenti. Kilencévesen a szüleink tudta nélkül bábszínházba indultunk az egyik barátommal. A bábszínház zárva volt, ezért visszafelé igyekeztünk, amikor az Andrássy úton hatalmas tömeg jött velünk szembe – emlékezett Markó Iván Kossuth-díjas balettművész, a Győri Balett alapítója. – Egymásba karolva haladtak és közben lelkesen énekeltek. Döbbenetes erőnek tűnt az a seregnyi ember. Ez az emlék megrendíthetetlen bizonyság arra, hogy ha együtt vagyunk, ha összefogunk, minden megtörténhet, még a világot is ki tudjuk forgatni a sarkából.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában