Újra halmozódik a kórházi adósság

A Jobbik Győr-Moson-Sopron megyei képviselője, Magyar Zoltán az egészségügy és a helyi kórházak helyzetét évek óta nem engedi el, rendre kérdésekkel bombázza az emberi erőforrások miniszterét. Most is így tett, a válaszokat Rétvári Bence államtitkár adta meg az alábbi kérdésekre: "Történt-e tavaly adósságkonszolidáció az alábbi intézményeknél? Ha igen, ez mekkora összeget jelentett? Jelenleg rendelkeznek-e ezek a kórházak felhalmozott adóssággal? Ha igen, milyen mértékű és számíthatnak-e idén is az állami adósság- konszolidációra?"

Az államtitkári válasz számait táblázatba szedtük, ebből kiolvasható, hogy a kórházak helyzete egy fikarcnyit sem jobb, mint egy éve vagy tavaly szeptemberben volt, amikor az állam megszabadította őket a 30 napon túli elmaradásaiktól. Az áldásos adósságmentes pillanat ugyanakkor még lélegzetvételnyi ideig sem tartott, a kórházak ugyanis mire megkapták a pénzt, már az újabb tartozások felhalmozásánál tartottak. Az okot mondták elégszer: több pénz kellene az egészségügybe.

Rétvári Bence a jobbikos politikusnak küldött válaszában azt írja: "Tárcánk továbbra is elkötelezett abban, hogy a betegek egészségügyi ellátásának hozzáférhetőségét folyamatosan javítsa és a legkorszerűbb ellátásokat biztosítsuk részükre." Utal ezt követően arra, hogy a minisztérium tavaly szeptemberben összesen „45 milliárd forint működési támogatást biztosított, amely a 30 napon túl lejárt tartozások csökkentésére volt fordítható". Illetve arra a 15 milliárd forintra is kitér, amelyet a kórházak „az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó fejlesztések megvalósítására" fordíthattak.

Ez utóbbi összegek nincsenek benne a táblázatban, de összeszedtük, mennyit kaptak ebből a keretből a mi kórházaink. A győri 256,4 millió forintot, a soproni 404,5 milliót, a mosonmagyaróvári 9,8-at, a csornai 26-ot, a kapuvári 79-et, az esztergomi pedig 30 milliót.

Stílszerűen azt is mondhatjuk, sebtapasz ez a vérző sebre, amely megakadályozni nem tudja, hogy a varratok évről évre elszakadjanak, s vissza kelljen tolni a műtőbe a beteget, aki valójában az egészségügy maga. A minisztérium mindenesetre így fogalmazta meg a 15 milliárdos csomagot: "A támogatás hosszú távú, közvetett célja a jó minőségű egészségügyi szolgáltatások nyújtására képes fekvőbeteg-ellátó intézmények hatékonyabb fenntartása; az üzemeltetési és szolgáltatási költségek objektív és számszerűsíthető csökkentése volt."

Az eredmény látható, s egyértelmű válasz sincs Magyar utolsó kérdésére: "Milyen lépésekre készül a kormány, hogy végre megálljt szabjon az egészségügyi intézmények folyamatos eladósodásának?"