Kihalás fenyegeti a nagy fehércápák dél-afrikai populációját

Mára mindössze 350-520 nagy fehércápa maradt a Dél-afrikai Köztársaság partjainál, fele annyi, mint azt korábban gondolták a szakemberek, akik az elmúlt hat évben, elsősorban a Fokvárostól 160 kilométerre fekvő Gansbaainál végeztek kutatásokat. 

A Stellenboschi Egyetem tengerbiológusaként dolgozó Sara Andreotti szerint a dél-afrikai fehércápák száma ma már talán túl alacsony ahhoz, hogy a csúcsragadozók helyi populációja fennmaradjon. 

Évente több ezer turista érkezik a dél-afrikai Nyugat-Fokföld tartományba, hogy cápaketrecekben alámerülve lesse meg az óceán elsőszámú ragadozóit; a cápák turistacsalogató ereje ellenére azonban mégis az ember jelenti rájuk az egyik legnagyobb fenyegetést. 

A fürdőzőket és szörfösöket védő hálók több mint ezer nagy fehércápa halálát okozták harminc év alatt Durban partjainál, a 14 millió éves múltra visszatekintő csúcsragadozókra emellett a trófeahalászat és az óceánszennyezés is komoly fenyegetést jelent. 

A tanulmány szerint a dél-afrikai nagy fehércápák populációjának genetikai diverzitása a legalacsonyabb az egész világon, ami sokkal problémásabbá teszi a szaporodásukat és növeli a betegségek valószínűségét. 

A kutatók a hátuszonyuk alapján dokumentálták a térségben élő példányokat. Eredményeik szerint mindössze 333 szaporodásra képes egyed él a dél-afrikai vizekben, ami jóval kevesebb a "beltenyészeti depresszió" kialakulásának megakadályozásához szükséges 500 példánynál. 

A természetes ellenséggel nem rendelkező nagy fehércápák eltűnése komoly hatással lehet az óceáni életre: a táplálékukként szolgáló dél-afrikai medvefókák számának megnövekedésével például csökkenne a halmennyiség. 

A kutatók szerint Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok keleti partvonala mentén még mindig több ezer nagy fehér cápa úszkál.