Pozsonyi lakoma

Miután döntöttünk, hogy Pozsony megér egy szombatot, adta magát a kérdés: hol együnk egy jó sztrapacskát? A világháló – mind a magyar, mind az angol nyelvű írások – három helyi éttermet favorizál, de az ínyencségeket kedvelők is megtalálják számításaikat a Pozsonyban. Van sushibár, indiai, mexikói konyhát kínáló étterem és argentin steakház.

Trónoló bika

Mi maradtunk a hagyományos vonal mellett és a Bratislavská reątauráciába tértünk be. Az étterem Pozsony szívében, az Irgalmasok temploma mellett található. Régi, tekintélyt parancsoló kőkapun át vezet az út a lovagkort idéző nagyterembe. Mielőtt az étterembe lépnénk, ablakon át belesünk a Bratislavská reątaurácia sörfőzdéjébe. Az óriási terem felső emeletén ameddig a szem ellát, hosszú sörpadok sorakoznak. Mintha az Oktoberfestbe csöppentünk volna tavasz elején. A pultnál öten-hatan csapolják a sört, amely sárgaréz csövön érkezik a korsókba. A söntéspult közepén bronzbika trónol. Nem könnyű sört választani, a kínálat lenyűgöző, mi a Kláątornyra szavazunk. A kézműves sörben alig érzünk szénsavat, annál inkább karakteres ízt. A Bratislavská reątauráciában a sör olcsóbb, mint az ásványvíz. 0,75-ös Römerquelléért 3,50-t, a félliteres korsóért 1,90 eurót fizettünk. Nem városi legenda tehát, hogy a sör olcsóbb lehet, mint az ásványvíz. Számlánk van erről.

Előételtől desszertig

Előételnek 12 dekás grillezett camembert sajtot kérünk salátaágyon. A sajt lágy, szerencsére alig kapott fűszert, a saláta változatos és üdítően friss. Soha rosszabb kezdetet! Főfogásnak jöhetnek a válogatott disznóságok fatálon és persze sztrapacska. A kétszemélyes tálon helyet kapott egy sült csülök, három oldalas és két szelet tarja. Hozzá savanyúság tisztességesen – a káposzta isteni! - két kis üvegcsészében mustár és torma, kosárban házikenyér.

A húsokra rossz szavunk nem lenne, ha a csülköt és az oldalasokat nem kenték volna össze szósszal. Egyrészt szerencsésebb lenne a vendégre bízni, hogy kér-e mártást a húsra, másrészt sem az oldalashoz, sem a csülökhöz nem igazán passzol az édeskés paradicsom szósz. A sztrapacska ugyanakkor mesteri! Jól tudjuk, a juhtúrós krumplisgaluska a szlovák konyha zászlóshajója, nemzeti ügy, amivel nem illik viccelni. Ennek megfelelően lágy, ízes és több mint finom a "halusky". Az angolul hibátlanul beszélő felszolgáló kisasszony ajánlására megkóstolunk egy helyi desszertet is. A palacsinta tésztájába kevernek kis krumplit, amelyet mákkal és lekvárral töltenek. Ezt se hagyják ki, ha Pozsonyban járnak!

Az ételekért és az italokért 45 eurót (14 000 forintot) fizettünk. Képgaléria a pozsonyi étteremről itt!

Konyha: kár a húsokért, a sztrapacska mindent visz, 6 (1-10-ig.)
Minden egyéb (felszolgálás, étlap, berendezés, miliő): korrekt személyzet, a hatalmas tér ellenére hangulatos étterem, 7 (1-10-ig.)