A Balaton parton ropog a garda fogaink között

Balaton. Strandolás helyett másztunk és bóklásztunk, az északi part szépségeit kutattuk, aztán reggelire halat ettünk Aszófő után kicsivel (Tihany és Balatonfüred felé), a főút mellett, a halsütőben, mert a túlzsúfolt kávézókat még véletlenül se látogatnánk. Egyértelmű volt a hal, mert közel a vízhez könnyen alakul át az ember szárazföldi patkányból hajós kapitánnyá, s már falná is a (magyar) tenger gyümölcseit, mint egy megátalkodott Jack Sparrow-hasonmás.

Az aszófői halsütő távolról egyszerű faháznak látszik, s közelről sem több: kis terasz, sörpadok, napernyő. Kiszolgálás a pultnál, amelyen csíkos tálcák sorakoznak. Sült halat választani a falra akasztott árjegyzékből tudunk: hekk, keszeg, süllő, ponty, pisztráng, harcsa, stb., de a pulton sült kolbász is pihen. A savanyúság választék is bőséges, ahogy üdítőből és sörből is bőven akad a fal mellé állított hűtőszekrényekből.

A garda mellett döntünk, mert szeretünk ismeretlen vizekre evezni, s erről a fajról annyit tudtunk eddig, hogy Tihanyban már fesztivált is rendeznek a tiszteletére, idén novemberben azt a rendezvény is leteszteljük, döntjük el, miközben már a forró olajban pirul a bundázott állat.

Az egészben megpucolt halat panírozás és sütés előtt megmutatja a szakács, azonban sem a fejét, sem az uszonyait, sem a farkát nem vágja le, így kerül elénk. A sűrűn beirdalt halat jól átsütötték, még a farkát is könnyedén fogyaszthatjuk, s végül a fej és a gerinc marad a tálcánkon. Igazi csemege, majdnem biztosak vagyunk abban, hogy máshol nincs hasonló (talán Szigliget a kivétel). Kevés kenyérrel, annál több friss savanyúsággal a legjobb a napfelkeltében halat reggelizni a Balaton parton, főleg, mert Hany Istók leszármazottjaiként örömmel gyártunk vízi mítoszokat.

Étterem értékelése
Konyha: tökéletesre sütött friss halak 8 (1-10-ig.)
Minden egyéb: (felszolgálás, étlap, berendezés, miliő): ha ennél szebb lenne, elveszítné az út melletti retrós halsütő jellegét 8 (1-10-ig.)