Nagy Zabálók

2009.09.30. 10:28

Belvárosi betli

Rejtett gasztrokommandónk járja a megye vendéglőit, éttermeit, csárdáit, kifőzdéit. Sorozatunkban ezúttal a győri Pálffy étterembe látogattunk el.

Megszépült, felújított - félig... - Széchenyi tér. Látványos szökőkútrendszer - melyben így ősszel már nem fürdenek a gyerekek... -, és rendkívül hangulatos terasz igényes berendezéssel. Hát szabad ezt kihagyni a vendéglátás nyári szezonjának vége felé? A Pálffy étterembe vezet hát az utunk, ahol olyan sokan nincsenek, mégis rögtön problémába ütközünk. Az általunk kinézett, árnyékos asztalról ugyanis nem viszik el az üres üvegeket, hiába várunk. Leülünk hát, de most meg sorra sétálnak el mellettünk a pincérek, azt gondolva, hogy a poharak hozzánk tartoznak. Végül szólunk és a különben kedves hölgy elnézést kérve gyorsan intézkedik.

Minden kezdet nehéz, gondoljuk, nem is sejtve akkor, hogy belvárosi stációnk első állomásánál tartunk. Az étlap új, szinte ropogós és az ételeket fényképpel mutatja be, ami nem különösebben modern, ráadásul azzal a veszéllyel jár, hogy az ember összehasonlíthatja a valósággal. Lásd lentebb... Fél adagokat is rendelhetünk hetvenszázalékos árért - a Pálffy egyébként belvárosi fekvéséhez képest nem drága -, így teszünk. Gulyásleves, illetve tárkonyos pulykaraguleves az első fogás. A gulyás lehetne sűrűbb, a színe korántsem az az igazi „magyarosch", kevés benne a paprika és az íze is jellegtelen. A ragu egy fokkal jobb, de itt meg a tárkonnyal bánnak igazán csínján és egy kicsit savanykásabb is lehetne a lé. Túl vagyunk rajta.

Jöhet a ragu után egy marhapörkölt tarhonyával, a gulyást pedig görög saláta követi csirkerögökkel. Újabb kudarcok. A tarhonya száraz, a pörkölt pedig a gulyás közvetlen rokona, mondjuk a bátyja. A leve híg, az íze jellegtelen, a német turista is értetlenül csóválná a fejét, hát még a bográcsos lábszárpörkölthöz és házi tarhonyához szokott magyar. A csirkerög nem rög, hanem rántott csirkemell. Ami nem baj - ráadásul friss és finom -, csak akkor miért hívják rögnek? Mint ahogy a görög saláta sem görög saláta. Elvégre az eredetiben friss uborka, paprika, paradicsom, hagyma, olívabogyó és feta sajt található. A Pálffyban sok-sok jégsalátával keverik a zöldségeket, a feta pedig puha és nem sós, szemben a valódi görög változattal. Persze egy friss salátát nem lehet elrontani, így ezt sem, csak hát mást vár a vendég az étlap alapján.

Rendkívül felemásak a benyomásaink, így desszert helyett a számlát kérjük, jelezve, hogy kártyával fizetünk. A fizető pincér - vagy a negyedik alkalmazott, aki az asztalunknál dolgozik - lassan jön, de gyorsan megy, és egy „Hű, ez kártya!" felkiáltással jelzi, hogy neki ezt nem mondták. A leolvasóval tér vissza, majd jön az újabb sikkantás: „Hű, ez mágneses chip!". Egyébként a hölgy kedves, de tényleg. A hely pedig nyilvánvalóan vendégcsalogató, csak hát ennél többet érdemel. Úgyhogy tisztelt Pálffy! Kéretik egy-két jó szakács, néhány tapasztaltabb felszolgáló és a következő szezonban garantált lesz a siker.
Krúdy tanoncai

Étterem értékelése
Konyha: 5, és még nem is vagyunk szigorúak... (1-től 10-ig)

És a többi (felszolgálás, étlap, berendezés, miliő): 6, lásd még fentebb. (1-től 10-ig)

Ezek is érdekelhetik