Szlovákiának is képzünk kőművest

Nem könnyű megfelelő szakembert találni egy építkezéshez vagy felújításhoz. A megbízható munkaerő, akit szívesen visszahívnánk másodszor is, naptárja már jó előre betáblázott. Lesz-e utánpótlás? Erről érdeklődtünk a mosonmagyaróvári Hunyadi-középiskolában.

Ugyanakkor az általános szakemberhiány elérte a vidéket. A cégvezetők szerint ez a gazdaság versenyképességét veszélyezteti. Egy rábaközi vállalkozó szerint többek közt az oktatásban kell keresni a megoldást.

Az iskolában és a gyakorlóhelyen sajátítják el a szakma alapjait a diákok.

– Ausztria közelsége miatt sok szakember vállal inkább külföldön munkát. Az ő helyükre keresik a nálunk végzett fiatalokat – tudjuk meg Borsics Józseftől, a mosonmagyaróvári Hunyadi-iskola vezetőjétől. Az igazgató elmondta: náluk ugyan nincs hivatalos visszajelző rendszer, de tapasztalataik szerint a tőlük kikerülő diákok hetven százaléka marad meg a szakmában. Idén tizenegyedik és tizenkettedik évfolyamos festő és kőműves szakosok is ballagnak, az előbbiek 29-en, az utóbbiak 18-an vannak. A kőművesek tanulmányaik idején ösztöndíjra is számíthattak, mivel hiányszakmát tanultak ki. Tanulmányi eredménytől függően 10–30 ezer forinthoz juthattak s ugyanennyi képzőhelyi támogatáshoz is.

A végzősök osztályfőnökei szerint vonzó a külföldi kereseti lehetőség, ám ehhez több szakmai gyakorlat és nyelvtudás is szükséges. Elsősorban azok tudnak azonnal kikerülni, akiknek van valamilyen kapcsolatuk a határon túl.

Schmatovich Márta, a festők és eladók osztályfőnöke hozzátette: a most végző diákok mintegy fele szeretne tovább tanulni, akár esti gimnáziumban, érettségit szerezve, de akad, aki másodszakmában gondolkodik.

– Június elsején kezdek egy helyi cégnél, ahová tizedikes korom óta járok gyakorlatra. Egyre jobban tetszik a kőművesszakma – állítja Mészáros Patrik, megjegyezve, hogy ösztönző számára a hiányszakmák után járó húszezer forint mellett a gyakorlóhelytől kapott közel tizennyolcezer forint is.

Csóka Bence Tamás külföldre menne, Mészáros Patrik maradna itthon kőműves.

A fiatal egyelőre nem gondolkodik a külföldi munkavállaláson, de néhány év szakmai gyakorlat után nem zárkózik el tőle.

Osztálytársa, Csóka Bence Tamás már tudja: ő kőművesként, édesapja nyomdokain szomszédainknál – elsősorban Szlovákiában – fog dolgozni.
– Több a munka és jobb a kereset – vélekedik a fiú, aki állítása szerint már szlovákul is beszél.

– Ahogy befejezem az iskolát, Ausztriába megyek dolgozni, a nagybátyám mellé. Nyolc évig tanultam németül, és ezt a tudást a helyszínen tudom majd gyarapítani – mondja már egy hamarosan végző festőtanuló, Babos Dávid. Szerinte több diáktársát is az riasztja el a szakmától kezdőként, hogy minimálbérért nem akarnak dolgozni. Ehelyett inkább egy gyárban vagy kamionsofőrként vállalnak munkát.