Óvári Tudományos Napok a "mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjében"

"Fenntartható agrárium és környezet - az Óvári Akadémia 200 éve - múlt, jelen, jövendő" címmel rendezték meg a XXXVII. Óvári Tudományos Napokat a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán, a bicentenáriumi ünnepségsorozathoz illeszkedve. A rendezvény megnyitó ünnepségén részt vett és beszédet mondott Dr. Nagy István agrárminiszter.

Széchenyi-egyetem

Agrárműszaki, agrárökonómiai, vidékfejlesztési, állattudományi, élelmiszertudományi, növénytudományi, takarmányozási, vadászati, halászati és természetvédelmi szekcióban több száz értékes előadást hallgathattak meg az érdeklődők. A Szigetköz térségében található Európa egyik legkiválóbb minőségű, és óriási méretű ivóvízkészlete, ezért idén egy új szekcióval bővítették a tudományterületek sorát: víz- és környezettudományi szekcióban is tanácskozhattak a szakemberek.


A megnyitó ünnepségen Prof. Dr. Ördög Vince, a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskola vezetője és Dr. Szalka Éva dékán köszöntötte a vendégeket, közöttük akadémikusokat, a hazai agrárfelsőoktatási intézmények vezetőit, kutatóit. A tudományos konferencia szervezői és házigazdái Prof. Dr. Bali Papp Ágnes tanszékvezető egyetemi tanár és Dr. Molnár Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, kutatási dékánhelyettes voltak.

Prof. Dr. Ördög Vince köszöntötte a tudományos napok résztvevőit.

Dr. Nagy István agrárminiszter beszédében áttekintette az európai felsőoktatás történetét, majd kitért Európa első, folyamatosan működő agrárfelsőoktatási tanintézményének, a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magánintézet, a mai Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar két évszázados történelmére.

A jogelőd intézmény néhány évtized alatt magas presztízst vívott ki magának az ország életében. Ennek, és kiemelt stratégiai szerepének köszönhetően 1850-ben Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet néven a 35 milliós Habsburg Birodalom egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézeteként működött tovább, és büszkén mondhatjuk, hogy az egész térség mezőgazdaságára, fejlődésére jelentős hatással volt. Európa szinte minden országából érkeztek hallgatók Óvárra"

– idézte fel köszöntő beszédében a dicső múltat az agrárminiszter, és hangsúlyozta, hogy Magyaróvár a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé, igazi fellegvárrá vált. Azzal a szellemi tőkével, amit az elődöktől kapott, jól, és embert próbáló időkben is áldozatosan gazdálkodott.

A nagy kérdés ma Magyarországon, hogyan lehet kialakítani a köz érdekét szolgáló, nagy szellemi vagyont birtokló oktatási intézményeket, és hogyan lehet bennük megerősíteni a minőséget, az értékes emberi erényeket képviselő szakembereket, a jövőért felelősségvállalásra kész kutatókat"

– tért rá napjainkra Dr. Nagy István.


A jövőről szólva hangsúlyozta, hogy a magyar mezőgazdaság öröksége és teljesítménye alapján a gazdaság húzóágazata kell, hogy legyen. Ezért a stratégiában gondolkodó gazdasági szereplőknek be kell látniuk: ahhoz, hogy világpiaci tendenciákhoz igazíthassák versenyképességüket, elengedhetetlenek a technológiai fejlesztések, a piaci szereplők közötti együttműködés, azaz az integráció erősítése. Az agrárszektor minden szereplője egymásra van utalva. Magyarország nemzetstratégiai célja pedig az, hogy a Közép-Európába silányabb minőségben érkező dömpingáruk helyett mi magyarok hosszútávon legyünk képesek jó minőségű magyar élelmiszert előállítani.

A mezőgazdaságban is komoly kihívást jelent az agrárnépesség elöregedése. A versenyképesség javítása érdekében kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a fiatal és megfelelő szakmai felkészültségű termelők fejleszteni tudják a vállalkozásaikat. Ezt a célt pedig a magas szakmai színvonalú felsőoktatási intézményeink nélkül nem tudjuk elérni"

– mutatott rá a miniszter.

A magyar mezőgazdaság hosszútávú fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele a piaci igényeket figyelembe vevő duális képzés fejlesztése, melynek során kiemelt figyelmet kell fordítani a felnőttképzés területére is. Egyre inkább igaz, hogy nem elég az, amit iskolai körülmények között tanulunk, egész életünkben nyitottnak kell lennünk új ismeretek megszerzésére és alkalmazására. A magyar felsőoktatás nemcsak az oktatás, a kutatás és az innováció területén a legfőbb partnerünk, hanem szolgáltató jellege miatt az egyik legfontosabb kapcsolati tőkénk is. Egyedülállóan kapcsolja össze az agrárfelsőoktatási kutatást a takarmányiparral, az állategészségüggyel, az élelmiszeriparral és az agrárfinanszírozást képviselő szakmai szervezetekkel, vállalkozásokkal. Olyan partnerhálózatot alakított ki, amely valódi értéket képvisel nemcsak a magyar agrárium, de a magyar gazdaság számára is"

– mondta Dr. Nagy István.


Az előadások előtt az alma mater két nagy tanár egyéniségét köszöntötték egy-egy rövid laudációval és ajándékkal. A 70. születésnapját ünneplő Kovácsné Dr. Gaál Katalin professor emeritát, és a nyolcvanéves Dr. Tenk Antal professor emeritust.


A plenáris ülésen olyan témák kerültek terítékre, mint például nemzeti kincsünk, a ló, a precíziós nemesítés és a precíziós mezőgazdaság, a közel-keleti nagyüzemi tevetartásra gyakorolt óvári hatás, vagy a közös, uniós agrárpolitika 2020 után.


A szekcióülések témaköreiből pedig álljon néhány fontos megállapítás:


„A világ népessége 2050-re 9 milliárd fő fölé emelkedhet, és az életszínvonal javulása miatt az egy főre jutó kalória bevitel is nőni fog 20%-kal. Ennek következtében a világ élelmiszer igényének bővülése az elkövetkező 30 évben meg fogja haladni az 50%-ot. Mindez meghatározza az agrárszektorral szembeni speciális kihívásokat is, amelyeknek környezetvédelmi elemei is jelentősek. Mindezek következtében az élelmiszerek ára a világpiacon relatíve magas szinten fog stabilizálódni. Az élelmiszerek egyre inkább stratégiai termékekké válnak a világkereskedelemben, amit a kedvező agráradottságokkal rendelkező országok kihasználhatnak." (Kapronczai I.: Mi várható a magyar mezőgazdaságban közép és hosszútávon?)


„Az EU élelmiszer minőségpolitikájának két fő pillére van: a földrajzi árujelzős termékek és a bio termékek rendszere. Mindkettő arra hivatott, hogy a fogyasztók és a termelők (a termék) közötti bizalmi kapcsolatot erősítse, azok előállítási helyét, vagy pedig az előállítás módját tanúsítva. Az uniós szinten már több mint két évtizede működő rendszerek a fogyasztók számára a termékeken lévő, a tanúsítást igazoló logók formájában válnak kézzelfoghatóvá. A logók ismerete azonban meglehetősen alacsony." (Török Á. – Jantyik L. – Maró Z. M.: Az EU élelmiszer minőségrendszerei és azok ismertsége a magyar fogyasztók körében)


„Több esetben a rövid ellátási lánc az életben maradás esélye a termelőnek, mivel ezáltal tud olyan termelői árat kérni, amely szükséges a fennmaradásához. Amennyiben nem e szerint tudna értékesíteni, eltűnne a piacról." (Gyarmati G.: Speciális termelésű élelmiszerek szerepe a rövid ellátási láncokban)


„Az állati fehérje termelés és a fogyasztási igények egyensúlyának megteremtése a jövőben is nagyon jelentős szakmai feladata a világ állattenyésztésének. Jelenleg a Föld népességének mintegy kétharmada nem jut elegendő állati fehérjéhez. A szegényebb országokban nagyon jelentős a hiány, míg a leggazdagabb országokban az optimális igényt is már kissé meghaladó a fogyasztás. Figyelembe véve az emberiség tovább növekvő létszámát, különösen a fejlődő országokban, és az ott várható jövedelemnövekedést, jelentősen több állati termék előállítására lesz szükség a folyamatosan növekvő kereslet kielégítésére." (Horn P.: Az állati fehérje termelés és a környezeti lábnyom közötti összefüggések)


„Az elkövetkező évtizedben tanúi leszünk a negyedik ipari forradalom sikerességét alapvetően és fenntartható módon meghatározó biotechnológia térhódításának, úgy lokális, mind globális szinten. A biotechnológiának is köszönhetően az új korszak embere kapcsolatot teremt a negyedik ipari forradalom és a valós világszintű problémák megoldásának lehetősége között. A világ meghatározó fejlesztési központjai a "bioalapú társadalom" felé haladnak, az egészségipartól a mezőgazdaságig. Az új tudásnak köszönhetően a termelői láncban kevesebb hulladék keletkezik, optimálisan kihasználva azt, amit megtermelnek, aratnak a gazdák, és amit mi elfogyasztunk." (Fári M. G.: A növénytudomány kihívásai és az új zöldforradalom.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!