Nyolcvanéves a mosonmagyaróvári jó tündér

„Ha most nem jössz, már úton vagyok" – vezet be otthonába Demkó Józsefné Bendes Erzsébet, aki kisebbik lányával, Esztikével lakik együtt. 

Ma tölti be a nyolcvanadik évét, bár életkorából életvidámságának köszönhetően bőven le tudna tagadni, nem is tízet, húszat.

Már huszonöt éve nyugdíjban van

– Erzsi néni, maga nyugdíjban van már? – kérdezte valaki tőlem tavasszal. Én már huszonöt éve, válaszoltam – meséli nevetve a sokak által ismert Erzsi néni, aki Mosonban született 1939. január 3-án. Éppen fél évvel a városegyesítés előtt, amikor aztán megszületett Mosonmagyaróvár is. 

Nem unatkozik

– A mosoniak mindig is jó közösséget alkottak. 1979-ben végeztem gyerek- és csecsemőgondozóként. Együtt ballagtam a nagyobbik lányommal, aki óvónő lett. A bölcsődében helyezkedtem el, mosoni gyermekek generációit neveltem. Közülük többekkel most együtt tevékenykedem a Mosoni Polgári Körben. A városrész civil szervezetében hol „postás" vagyok, leveleket viszek ki, hol bált szervezek, fogadom a vendégeket, tombolát árulok vagy éppen húzok ki. S táncolok is, mi az hogy! A nyárbúcsúztató rendezvény szervezéséből is örömmel veszem ki a részem. Mivel imádom a színházat, a zenét, gyakran fellépőket is javasolok. A Mosonban elhunytakról is megemlékezem – mondja Erzsi néni, akinek három lánya született, három unokája és egy másfél éves dédunokája van. 

Demkó Alfrédnétől Horváth Lászlóné Maklári Szilvi, a Karolina Ételallergia Centrum vezető ápolója veszi át a meglepetést.

Varr és  köt is

Erzsi néni mint mondja, reggel öt órakor indul a napja. Mindennap frisset főz, ezért nincs is hűtője. Reggeli látogatásunkkor már húslevestől illatozott a ház. Aztán útnak indul. A Szent Lázár Rend tagjaként kezdte el látogatni a környék időseit, betegeit. Szereti a természetfilmeket, közben pedig alkot: varr és köt is.

– Sótlanul főzök, így szoktam meg. Imádok sütni, ajándékba is viszek, aminek nagyon örülnek. Mindenhová gyalog járok. Igyekszem segíteni az időseknek, betegeknek, és senkitől sem fogadok el pénzt. Sokaknál már szinte családtagnak számítok. Van, akinek receptet hozok el az orvosi rendelőből, majd a gyógyszertárba is elmegyek. Befizetem a csekkeket a postán, s aki megkér, annak be is vásárolok a piacon, a boltban. Aztán 

elbeszélgetek velük sütésről-főzésről, a gyerekekről. Mert a gyerekeket mindig is imádtam... Az idősek klubjába és az idősek otthonába is eljárok, szintén társalogni – sorolja.

Minden évben ellátogat a kórházba

Erzsi néni húsz éve jó tündérként tér vissza a Karolina Kórház gyermekosztályára minden húsvétkor és karácsonykor. Ajándékot visz a kis betegeknek és a dolgozóknak. Az ajándéktáska rejt kifestőt, ceruzát, füzetet, rajzlapot és az ünnepnek megfelelő édességet, vagy Kinder-tojást, vagy éppen adventi kalendáriumot. A nővérkéknek kávéval kedveskedik. A szociális munka napján kimagasló karitatív tevékenységéért oklevelet is átvehetett korábban.

– Sohasem unatkozom, talán ez az, ami éltet... Meg hogy nem veszekszem, nem idegeskedem. Mindennap azt teszem, amit mindig is tettem, s hogy meddig, azt csak az Isten tudja – búcsúzott Erzsi néni, aki szombaton családi körben ünnepli születésnapját.