Nosztalgianap a százharminc éves hegyeshalmi malomnál

„A helyiek közül rengetegen jártak ki ide piknikezni, fürödni, horgászni évtizedeken át. Kedvelt helye volt a malom és környéke a hegyeshalmiaknak" – meséli Szőke László polgármester, aki gyerekkorában maga is gyakorta játszott, fürdött is. Sőt, mint mondja: itt tanult meg úszni is. Sok kedves emlék fűzi a helyieket ehhez a helyhez, éppen ezért gondolta úgy az önkormányzat – a malom tulajdonosával, Neumann Alberttel közösen –, hogy egy nagyszabású összejövetellel elevenítik fel ezeket az emlékeket, ehhez társul a malom százharminc éves jubileuma – magyarázza az elöljáró.

Sok árvizet megértem már itt a malomnál – mondja Németh Tibor gátőr.

A jelenlegi malom ugyan 1886-ban épült, ám már jóval korábban őröltek ezen a helyen gabonát. A helytörténeti dokumentumok alapján már az 1600-as évek végén építettek itt malmot, illetve annak működésével, a víz szabályozásával megvédték a községet az árvizektől. A mai malmot 1886-ban Frigyes főherceg építtette. A Lajta vízhozamának csökkenése miatt a hengerszék részleges gőzüzemű volt, erre utal az épület melletti kémény. A Lajtát ezen a környéken több csatornára osztották és a malom miatt duzzasztották a vizet. Főként rozst őröltek itt. Később aztán, 1928-ban turbinákat is telepítettek, amivel áramot termeltek. Az első világháborúig működött malomként, az áramtermelés viszont – némi megszakítással – azóta is folyamatos. Az elmúlt évtizedekben funkcionált magtárként, de csirketelepet is működtetett itt az állami gazdaság. A jelenlegi tulajdonosa 1995-ben vásárolta meg a malmot. A turbinák akkor üzemképtelenek voltak. A felújítást követően aztán újraindult az áramtermelés. Jelenleg egy turbinát hajtanak meg a Lajta vizével, ami átlagosan nyolcvan kilowatt áramot termel óránként.

Szinte egész életét itt töltötte és a mai napig felügyeli a zsilipet és a malmot Németh Tibor. A nyugalmazott gátőr minden kis részletét ismeri a területnek, folyamatosan sorolja, mik voltak itt a malom aranykorában. Gyermekkorától élt itt, hiszen édesapja is ezen a helyen volt gátőr. Ő maga 1961 óta dolgozott a malomnál nyugdíjazásáig. „Nem tudok innen elszakadni. Bár bent lakunk már a faluban, szinte nincs olyan nap, hogy ne jönnék ki. Nekem ez a malom az életem" – mondja Németh Tibor. A nyugdíjas gátőr örül annak, hogy ugyan csak egy napra, de újra élettel telik meg a malom és környéke, s reméli, a helyiek közül újra egyre többen jönnek ide kikapcsolódni a százéves platánfák árnyékába.

A százharminc éves jubileumra szervezett piknikre minden érdeklődőt vár az önkormányzat és a malom tulajdonosa szeptember 10-én, szombaton egész nap. Ételről és italról a szervezők gondoskodnak.