Magukra maradó idősek

"Részint a szándék, részint a szakemberhiány miatt nem épült ki nálunk a szükséges szociális gondoskodás hálója" – hangzott el a mosonmagyaróvári idősek életminőségéről kerekasztal-beszélgetésünkön.

A pszichiátriai megbetegedések közül a demencia után Mosonmagyaróváron is a depresszió érinti legnagyobb mértékben a 60 éven felülieket. Minden negyedik-ötödik idős szed hangulatjavítót, nyugtatót, altatót. Mit tehet a civil társadalom, a szociális és egészségügyi szféra az egyedül élők, a magányosság érzésével küszködők megsegítése érdekében?

Zimmerer Károlyné szociális munkással (Z. K.), a Gondoskodás alapítvány kuratóriuma elnökével, Cser Katalinnal (Cs. K.), a Lions klub soros elnökével, Bognár Dezsőnével (B. D.), a Margaréta Nyugdíjas Klub és Hammerl Frigyesnével (H. F.), a Mosonmagyaróvár és Környéke Nyugdíjas Egyesület elnökével beszélgettünk a teendőkről. 

Négy nyugdíjasklub százötven taggal

Z. K.: – Az időskori hangulatzavarok kialakulásához a genetikai hajlamon és a neurobioló-

giai jellemzőkön túl az életút változásai is hozzájárulhatnak. Az egész társadalmat érintő átalakulás mellett a nyugdíjba vonulás, a gyermekek kirepülése, elköltözése, a megváltozott életkörülmények mind-mind okai a mai állapotnak.

H. F.:  – Az egyén életében bekövetkező változások nem új keletűek, hiszen hosszú évtizedek óta zajló folyamatról beszélünk. A gyerekek felnőnek, és további életük szempontjából a lehető legjobbat keresik. Olykor erre nem a szülővárosukban találnak rá, hanem attól messzebb, ám ez nem jelent feltétlenül elszakadást. 

B. D.: – Valóban sok az egyedülálló, egyedül élő, de a mi klubtagjaink ennek ellenére sem érzik magukat magányosnak. Az elköltözött gyerekekkel való kapcsolattartás sem lehet gond a mai korban. Nem hallottam olyan esetről, hogy valakit évekig ne látogatnának meg a gyerekek vagy az unokák. Az anyagiak terén inkább magunkra maradunk, de hát csak addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér.

H. F.: – A városban működő négy nyugdíjasklubnak százötven-százhatvan tagja van. A rendezvényeinket mindig úgy szervezzük, úgy hirdetjük, hogy oda bárki eljöhet. De szép számmal dolgoznak kortársaink a civil szervezetekben is. Tehát nem kényszerű otthon maradni, mert van lehetőség bőven.

Z. K.:  – Ez igaz, de a pár száz aktív közösségi életet élő mellett ott van a több ezer rejtőzködő, akikről keveset tudunk. Leginkább talán a háziorvosok szembesülnek a bezárkózottság negatív következményeivel. A depresszióra felírt gyógyszerek azonban nem jelenthetik az igazi megoldást. A gond az, hogy részint a szándék, részint a szakemberhiány miatt nem épült ki nálunk a szükséges szociális gondoskodás hálója. A társadalmi probléma fennáll, és ezt orvosolni kell. Ebben fontos szerepe van a pszichiáternek is, de a Szigetközben a szakorvosi ellátást most csak egyetlen pszichiáter szakorvos viszi. És az egyéb feltételek miatt sem rózsás a helyzet, nem jók a kilátások. Azért sem, mert a szociális-egészségügyi szférában nem könnyű dolgozni, mivel a szakemberek túlhajszoltak. Nyugat-Európában például egy szociális munkás öt év után kap félévnyi rekreációs szabadságot. Nálunk ez még nem gyakorlat, pedig jó lenne.

Cs. K.: – A statisztika festette képet szeretném azzal árnyalni, hogy sokan vannak olyanok, akik a civil szervezeteken túl a családban, a baráti körben találják meg a boldogságukat: színházba járnak, a ház körül tevékenykednek, hobbijuknak hódolnak, utazgatnak, unokáznak. 

Az idősek harmada depressziós

A statisztikák alapján és szakemberek véleményét összesítve az látszik, hogy a mosonmagyaróvári 65 éven felüliek (4700 ember) nagyobb része egyedül él. Az idősek közül minden negyedik-ötödik szed valamilyen hangulatjavítót, nyugtatót, altatót. Harmaduk valamilyen mértékben depressziós. A leginkább beszélgetésre, megértésre vágyók számára nem a gyógyszer biztosítja az áttörést. Központi intézkedés kellene az orvosok tehermentesítésére, a gondoskodó, szociális-egészségügyi hálózat megfelelő kiépítésére. 

A semmilyen civil szervezethez nem tartozó, társadalmilag kevésbé aktív 65–85 évesek 40– 60 éves gyermekei eléggé szétszóródtak. A körükben végzett felmérés nem reprezentatív ugyan, de a táblázatbeli adatok mindenképpen elgondolkodtatóak. 

Pezsgő civil élet

Az a megközelítés, miszerint az érintettek maguk tehetnek róla, nem más, mint a felelősség elhárítása, maga a struccpolitika. Mosonmagyaróvár civil társadalmi élete igencsak pezsgő, az itt élők szociális érzékenysége is magas, és mégis… A hatóságok, a civil szervezetek a problémának csak a felszínén mozognak. Az öregedés folyamata, a testi-lelki változások és a nyugdíjassá válás veszteségélményekkel járhat, amit nem mindenki tud feldolgozni. És ők vannak többségben, rájuk kell elsősorban gondolni. Mosonmagyaróvár öregszik, hatékony terápia nélkül a helyzet így még komorabbá válik.