Emlékkő a zsinagóga helyén Rajkán

Rajka megyénk egyik olyan települése, ahol a zsidó közösségek elsőként telepedtek le hazánk területén. Az írásos emlékek alapján első megjelenésüket a pozsonyi kiűzetés idejére, 1529-re teszik. 

Károly főherceg 1828-ban nem engedte be Magyaróvárra a közösség tagjait, de Rajkán 431 lélekszámú telep létesülhetett. 1861-re tehető a zsinagóga felépítésének időpontja.

1878-ban Rajkán élt a legnagyobb zsidó közösség Moson vármegyében. Iskolát működtettek, ahova 1889-ben 38 tanuló járt. 1944-ben több mint 200 tagú volt a közösség, akiket 1944. május 15-én szállítottak a mosonmagyaróvári gettóba, néhányat közülük onnan munkatáborba, a többséget haláltáborokba hurcolták. Közülük 172-en vesztették életüket. A háború után kevés számú túlélő tért vissza. 1945-ben tizenhárman alakították újra a hitközséget. A romossá vált zsinagógát a rituális fürdővel együtt lebontották. A közösség azonban nem tudott újra gyökeret verni. Az egykori rabbilakásból polgári lakóház lett. A valamikori virágzó zsidóságból mára senki sem él Rajkán.

Az emlékkő előtt Kiss Vince rajkai polgármester, Ligeti László, a Mosoni Zsidó Hitközség elnöke, Villányi Tibor, a Győri Zsidó Hitközség elnöke, Totha Péter Joel főrabbi, dr. Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója és Dévényi Dávid, a Győri Zsidó Hitközség kántora. Fotó: Lengyel Zsolt

Az ő tiszteletükre avattak emlékkövet az egykori rajkai zsinagóga helyén a napokban. Valamikor ott állt még a fürdő és a rabbi háza is. Totha Péter Joel főrabbi kiemelte a politikusok és a társadalom felelősségét, a meghurcoltak szenvedését. A túlélők felelőssége mellett az emlékezés fontosságáról is szólt a megjelentekhez. Közösen mondták el a megjelentekkel a kaddis imát. Dr. Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy az olyan nehéz időben, mint a zsidók elhurcolása, mutatkozott meg igazán az embertelenség. Megköszönte a rajkai önkormányzatnak az emlékkő felállítását.

Kiss Vince rajkai polgármester szerint az emlékkő azt is jelzi, hogy egy jól működő, gazdag közösség élt a településen. A kettétört kő a közösség életében bekövetkezett törést jelképezi. Az eltolódás az idő múlását jelzi. 

A kő közepén lévő lyuk azt az űrt mutatja, ami a település életében keletkezett. A dolgos kezek, a kereskedők, iparosok szakértelme és a gyárosok, gazdák gazdasági erejének hiánya hosszú évekre visszavetették a község fejlődését. A Dávid-csillag utal az izraeliták vallására – a vallásra, amely összetartotta a közösséget.

 A bronzcsillag a fényt, a reményt és a hitbe vetett bizalmat szimbolizálja. A hitet, ami segít feldolgozni és megérteni a történteket, Istent, akinek segítségével az utókor újrakezdheti az életet.

A mementó Mag Gyula szobrász alkotása. A megemlékezést Dévényi Dávid kántor éneke, Jávorkai Sándor hegedűművész és Domonkos Alexa, a rajkai iskola diákja tette ünnepélyessé Radnóti Miklós költeményével.