Boszorkánnyal küzd a lébényi plébános

 „Bátorság kellett ahhoz, hogy igent mondjak erre a könyvre, mert együtt jelenek meg benne egy ellentétes világnézet képviselőjével, s emiatt esetleg azzal támadhatnak, hogy a hívek kezébe adok olyan gondolatokat, amelyekhez egyébként nem jutottak volna hozzá" – mondta kérdésünkre Gőgh Tibor, aki a lébényi Szent Jakab-plébánián fogadott bennünket.

„De azt tapasztaltam – folytatta a lébényi plébános –, hogy sokakat érdekelnek az ezoterikus tanítások, és így nem én leszek, aki elviszi hozzájuk ezeket."

Maga a kötet is egy katolikus hívő elbizonytalanodásából fakadt. Az aszófői Kulcsár Beáta kereste meg az általa korábbról ismert plébánost azzal, hogy – noha a tihanyi bencéseknél nevelkedett – több barátnőjével együtt elkezdett érdeklődni az ezotéria iránt is. Útkeresésében válaszokat várt a paptól, s ezekből a – vallást, szerelmet, betegséget, halált, túlvilágot érintő – beszélgetésekből született a mű egyik fele. A másik felében a kérdező hölgy ezekről a témákról Éva Ilonát, a többek között jóslással, parapszichológiával foglalkozó spiritisztát faggatja. A titokzatosságot fokozza, hogy a három szerző mindegyike álnéven szerepel a könyvben. Kulcsár Beáta a Veronica Chiavét, Éva Ilona az Evvalena di Reirossit, míg Tibor atya a Pater Prosperót választotta.

Gőgh Tibor  a könyv példányaival. Az atya arról is ismert, hogy blogot ír (paterprospero.blog.hu), és rendkívül aktív a világhálón – például a Facebookon –, amelyre úgy tekint, mint egy új templomra. „Négy egyházközség – Lébény, Győrsövényház, Fehértó és Bezi – plébánosa vagyok, az ötödik pedig az internet, ahol legalább annyian hallgatnak, olvasnak." Fotó: H. Baranyai Edina.

„A Prospero létező név Dél-Amerikában, s a latin spes, remény szót rejti magában. A pap feladata a bűnösnek a megbocsátás, a betegnek a gyógyulás, a halálra szánt embernek pedig az örök élet evangéliumi reményét vinni – ezért döntöttem emellett. A misztikum amúgy a tálalás része, azt szolgálja, hogy minél több emberhez jusson el a kötet. Emiatt szerepel a címben a boszorkány szó is, miközben ellenfelem nem gonosz, inkább jó tündérnek mondanám" – mosolygott Gőgh Tibor, aki szerint ő válaszaiban a katolikus tanítást képviseli, s így semmilyen kifogás nem érheti.

„Egészséges nyitottság van bennem, s arra is kíváncsi vagyok, más vallások miként rakják össze a képet a világról, vagy hogy miért lett olyan nagy szomjúság az ezotéria iránt. Ezt nem tartom veszélyesnek. Ha a jó Isten vezet minket, a számunkra kijelölt úton haladunk. Közben persze mindenkire megpróbáltatások várnak, s a kísértések, elbizonytalanodások is azok. Eddig azt tapasztaltam meg, hogy bármiben kételkedtem, hitemben végül megerősödtem" – magyarázta a plébános, aki sok olvasótól azt a visszajelzést kapta, Éva Ilonával hasonló dolgokról beszélnek, csak más fogalmakkal. „Ez igaz is lehet, hiszen ott van előttünk a kép: a hegy csúcsán található Isten, s mindenki felfelé törekszik hozzá – vélekedett az atya. – A hegy szoknyája azonban széles, sok lehetőséget biztosít minden ember számára. Van, aki szívesen mászik fel a sziklákon, van, aki a kitaposott ösvényen halad, más pedig azt szereti, ha az utat le is kövezték."

Éva Ilona magát többek között a magyar tündérmitológia szakértőjének tartja. „Ilyen minőségemben nagyon sokszor leboszorkányoznak, ami egyáltalán nem zavar, s így a könyv címével sincs bajom, inkább jó marketingfogásnak tartom. Tündér, szépasszony, boszorkány – egy és ugyanaz" – mondta a Kisalföldnek. Megjegyezte: a könyvet csak a legvégén, egyben olvasta el, akkor ismerte meg Gőgh Tibor gondolatait, és számára is tanulságos lett a végeredmény. „A könyvben ellenfelek vagyunk, de sok azonosság is észrevehető az általunk elmondottakban" – tűnődött.