2018.06.15. 15:56
A kisbodaki Miklós bácsi emléke örökre él - megható történet
Még 90 évesen rendelkezett Németh Miklós: elhunyta után tőle egy szál virággal búcsúzzanak, a koszorúk, csokrok árát ajánlják a dévai árvák javára. Közel a százhoz, május 9-én hagyta el a földi létet a legidősebb kisbodaki lakó. Utódai teljesítették kívánságát: Böjte Csabának a győri Szeretetnapon adták át az adományt. Abból kút fakad az erdélyi Keresden, melyet Szent Miklósról neveznek el.
Tavalyi látogatásom során úgy váltunk el: találkozunk a századik születésnapján. Nem is kételkedtem abban, hogy így lesz. Vártam már, hogy újból láthassam: a legidősebb kisbodaki lakó életbölcsessége, életigenlése, derűje, humora mindig jobb kedvre derített, energiával töltött fel. És irányt mutatott: így is lehet, így kell élni szépkorúként! Holott a sors már kiskorától nem kímélte Németh Miklóst.
Békés, vidám természetű emberként ismerték a legidősebb kisbodaki lakót, aki szívesen fejtett keresztrejtvényt.
1919. december 3-án született. Édesanyját 5 évesen elvesztette, az özvegy, négygyermekes apa – hogy asszony legyen a háznál – feleségül vett egy hétgyermekes özvegyet. A gyermekek nőttek, szakmát tanultak, a hat elemit végzett legkisebb kivételével. Az ő kétkezi munkája otthon kellett, a mezőgazdaságban és az élet minden területén – kövezőmunkásként, kisbíróként, majd újra vízügyesként. Egyszerű, ügyes, szorgos feleséget választott. Már három kisgyermekkel gazdagodva járta meg a második világháborút. Súlyos medencelövéséből épphogy gyógyulva, az Urál melletti hadifogolytáborban, a családtól 4000 kilométerre élte túl a négyévi orosz fogságot.
Az isten hazasegítette, még született három gyermeke. Szakma nélkül, kétkezi munkával, segítő feleséggel és gyermekekkel együtt teremtették meg azt a családot, amelybe 6 gyermek, 11 unoka, 22 dédunoka és a 96. születésnapon ükunoka érkezett.
Mezei Tiborné, Miklós bácsi lánya a Szeretetnapon adta át az adományt Böjte Csabának.
A második ükunoka szeptemberi érkezését már nem érhette meg. Idén márciusban kórházba került: előbb a győri urológián kezelték, majd a mosonmagyaróvári kórház krónikus osztályán. 49 nap kórházi lét után május 9-én, hittel és hálával telten, alázattal búcsúzott el a földi léttől és családja apraja-nagyjától.
Még 90 évesen, amikor felesége napjai már fogyóban voltak, a félárván felnőtt ember rendelkezett. Első kérése a hamvasztás, a második pedig a koszorúmegváltás volt. Fájt a szíve, amikor a sírokon látta a temérdek rozsdásra érett, szomorú, csüggedt virágot. A drága társ, feleség elvesztése után egyedül, példaértékű gondoskodással, óriási szeretettel és tisztelettel körülvéve élte meg élete alkonyát, még 9 évet.
Végakaratát tiszteletben tartva, a koszorúmegváltást a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára adták át a június 10-én Győrben megrendezett Szeretetnapon, személyesen Csaba testvér kezeibe. Miklós bácsi lánya, Mezei Tiborné fáradhatatlan szervezőmunkáját dicséri mindez.
– Ezúton is köszönjük minden felajánlónak a támogatást. Vasárnap hat családtagom jelenlétében háromszázezer forintot és kétszáz eurót adtam át Csaba testvérnek, az édesapánk életéről szóló könyvvel és a róla készült portréfilmmel együtt – mesélte érdeklődésünkre Mezei Tiborné.
Csaba testvér köszönő sorai: „Nagylelkű felajánlásukat szeretettel köszönöm! A keresdi központunkban kutat kellett fúrnunk, pumpa kell és pumpaház, hogy tiszta víz legyen a gyerekeknek! Az önök támogatásából 94 méteren víz fakadt és megkérem a keresdi ház vezetőit, hogy a kutat nevezzék el Szent Miklósról, így a papa neve minden pohár víz elfogyasztásakor meg lesz említve! Őszinte részvéttel: Csaba t."
Miklós bácsi emléke örökre él.
Mindig benne volt a mókában. A felvételen az egyik dédunokával.
