A bocsánatkérés várat magára

Harminc évvel később ezeket a mozzanatokat, a tragédia pillanatait, annak emlékezetét és következményeit is felelevenítették egy konferencia keretében az irodaházban a napokban. „Emberi ésszel felfoghatatlan, ami akkor történt, hogy fegyvertelen emberekre sortüzet nyitottak. Az áldozatokat nem vagy csak titokban sirathatták el hozzátartozóik" – emelte ki imájában Kiss Miklós evangélikus lelkész. Árvay István mosonmagyaróvári polgármester az egykori fórum szervezőinek személyes bátorságáról beszélt, akik arra vállalkoztak, hogy a hazugság poklából kiragadják a várost. 

Az 1989. június nyolcadikai fórumra harminc évvel később emlékeztek.

Szándékos emberölés, tömegmészárlás

Gábor Józsefné, a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület elnöke sajnos ma már azon nagyon kevesek egyike, akik még köztünk lehetnek az ’56-os borzalmak átélőiként. Az akkori kamasz lány lábsérülést szenvedett, bátyja a helyszínen életét vesztette. „Mi volt ez, ha nem szándékos emberölés, tömegmészárlás?" – tette fel a kérdést. Arról is mesélt, hogy mennyire várták a harminc évvel ezelőtti fórumot, ahol szemtanúk és érintettek végre szabadon beszélhettek az átéltekről, félelmeik ellenére is. 

– A fórum rendkívül felemelő volt, jó volt együtt lenni, tele voltunk reményekkel a jövőt illetően. Bíztunk benne, hogy valami elindul az igazság kiderítése érdekében: ennek első állomása az a fórum volt – emlékezett vissza Ági néni. 

A fájdalmak városa

A három évtizede történtekről – benne a hároméves perrel – dr. Zétényi Zsolt (aki ügyvédként a mosonmagyaróvári áldozatokat képviselte, s mintegy kétszázötven tanút hallgatott meg a témában) és dr. Jobbágyi Gábor jogászok, továbbá a korábbi fórum kezdeményezői, Szeredi Kálmán, az MDF egykori mosonmagyaróvári elnöke, Papp Gyula, az MDF egykori országos választmányának tagja (az ő szavait Hatvani Emőke tolmácsolta) és Németh Alajos, a mosonmagyaróvári Múzeumbarátok Egyesületének elnöke emlékeztek. A felszólalók Dudás István határőrparancsnok és társai felelősségéről, a tetteiket működtető gyilkos hatalmi gépezetről beszéltek. A felelősségre vonás, a bocsánatkérés máig elmaradt. 

Mosonmagyaróvár a fájdalmak, a nemzeti emlékezet városa, mely méltón emlékezik halottaira – vélekedett dr. Zétényi Zsolt. Dr. Jobbágyi Gábor szerint mindaz, ami ’56-ban a mosonmagyaróváriakkal történt, szabotázs, tömeggyilkosság volt. A rendezvényen Zsigmond Dezső filmrendező a „Vérrel és kötéllel" című film alkotójaként elevenítette fel a film születését, melyben túlélők és olyanok is mesélnek, akik meghúzták a ravaszt. Az 1956-os sortűz áldozatainak emlékműve Rieger Tibor szobrász műve. A névválasztás sem véletlen: „Golgota, mely reményt ad, hogy van feltámadás." 

„’89-ben megízleltük az igazság ízét, s az elmúlt harminc évben tovább kutattuk az igazságot" – hangsúlyozta Szeredi Kálmán, hozzátéve, hogy a strázsát átadják a fiataloknak. „A fiatalokat kell hogy érdekelje a múlt, ebben tanárokként és szülőként is van felelősségünk" – vélekedett Tóth Máté, a Hansági Múzeum történésze, az est moderátora.