Hétezer tonna lőpor Mosonmagyaróváron

Ha a magyar hadiiparról beszélünk a nagy háborúban, akkor ez a település kihagyhatatlan - utalt a magyaróvári lőporgyár első világháborúban játszott kulcsfontosságú szerepére dr. Kovács Vilmos hadtörténész.

Gondár Flóra

A Múzeumi esték keretében a Cselley-házban dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka A magyar hadiipar a nagy háborúban  címmel tartott előadást. Különös figyelmet szentelt az egy évszázada még javában termelő magyaróvári lőporgyárnak. 


– Az 1880–90-es években jöttek létre azok a nagy hazai cégek, amelyek később a hadiipar kiszolgálására, a hadsereg ellátására tértek át. Az 1882-ben alapított Weiss Manfréd Acél- és Fémművek az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme volt. Hihetetlen beszállítói háttérrel rendelkezett, hiszen a lőszergyártás bonyolult folyamatához különféle vállalkozásoktól szerezte be az alapanyagot. Itt állították össze a kész lőszert, amelyet mintegy tizenhét országba szállítottak – kezdte az ezredes.

 

Az évszázados gyáregyüttes jelenleg zömében magántulajdonban, de helyi építészeti védelem alatt áll.

Az évszázados gyáregyüttes jelenleg zömében magántulajdonban, de helyi építészeti védelem alatt áll.


A helytörténeti kutatások szerint 1910-ben az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadügyminisztériuma az ak-

kor még különálló Moson és Magyaróvár között elterülő több mint ötszáz katasztrális holdnyi területet jelölte ki lőporgyár építésére. Dr. KovácsVilmos azonban rávilágított: a felépítése késett. Katonai körök és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége is tiltakozott a magyaróvári gyár ellen, amelyet nem magán-, hanem állami beruházásként terveztek, és ez akkoriban ritkaságszámba ment. 


Eredetileg napi 1600 kilogramm hadilőpor gyártását tűzték ki célul, ám ez 1918-ra elérte egyes források szerint a 12, sőt, a 18 tonna lőport is. 


1915-ben nagyszabású üzembővítések kezdődtek, amelyek a háború végéig tartottak. Ugyanakkor szinte önálló város jött így létre Magyaróváron belül, amely saját, független infrastruktúrával rendelkezett. 

 

Dr. Kovács Vilmos

Dr. Kovács Vilmos


1915 tavaszán kezdték meg a termelést közel 500 munkással. A lőporon kívül a szükséges vegyi anyagok gyártását is be kívánták indítani, ezért több gyáregység épült. Ezek közül például a trotilüzemnek csak az épületei álltakkészen, abban gyártani már nem tudtak. A műsalétromüzem teljes befejezéséhez 4–5 hónapnyi munka hiányzott. A gyártást szolgáló üzemeket kézifegyverlőtér,központi raktárak, laboratórium, igazgatósági és irodaépületek egészítették ki. A dolgozóknak lakótelepet, kórházat, üzleteket, munkásszállókat, étkezdét, kaszinót is építettek. 


– A lőporgyártás minden lépése veszélyes – mutatott rá a gyártás részletezése mellett a tüzérségi tiszt. Érdekesség, hogy a magyaróvári üzemben úgynevezett gyérfüstű lőport állítottak elő, amely valójában sohasem por, alakja valamilyen meghatározott geometriai idom. 


A vesztes háború után az ipartelep hadiüzem jellegét a trianoni békeszerződés értelmében meg kellett szüntetni. 1919-ig összesen 7000 tonna lőpor készült a gyárban. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!