Felejthetetlen vakációk Lipóton

A Duna sodró vizét, a békák és szúnyogok koncertjét és a felejthetetlen gyermekkor ízeit, illatait idézi meg Körtvélyesi László fotográfus első memoárjában. A ,,Szigetközi körténetek" az 1956-1963 közti Lipótra röpítik (vissza) az olvasót.

Mészely Réka


Érdeklődő kisgyerekként nőtt fel, aki örömmel fürkészte a vadvilág rejtelmeit, bújta a szaklapokat. Már akkor tudta, hogy a mezőőr nagybácsi nyomdokaiba lépve a soproni erdésztechnikumba vezet az útja. A mosonmagyaróvári születésű, de apai ágon halászi, anyai ágon lipóti gyökerekkel rendelkező Körtvélyesi László – több mint fél évszázados pécsi kitérő után – hazai tájakra hívja az olvasót első memoárjában, „Szigetközi körténetek" címmel (a körténetek szójáték az író nevével).


– Ebbe a szigetközi világba kerültem én szerencsésen anyai ágon Lipótra, a Bertalan családba, apám révén pedig Halászira. A kamaszéveimet nagyanyámmal tölthettem a szünidőkben, mint egy mindenre nyitott és érdeklődő emberke. Hallgattam az öregek meséit, éltem a mindennapok kalandjait három felejthetetlen barátommal. Nyitott szemmel és füllel figyeltem és hallgattam, mit mesél nekem maga a természet: a Duna sodró vize, a hajókürtök visszhangja, a rezgő nyár levele, a békák és szúnyogok koncertje, a fehér szakállú Mici kecske, a megszegett kenyér sercegése, a nyárson sült szalonna íze-illata... Amikor egy decemberi busszal végleg elbúcsúztam a falutól és vele együtt talán a gyermekkoromtól is, még nem tudtam, de éreztem, az itt töltött idő örökre bevésődött az emlékezetembe – vallja a könyv írója, aki 1972-ben a fotográfiára is rátalált.

Körtvélyesi László szabadúszó fotográfusként tanított a Pécsi Tudományegyetem Szépművészeti Tanszékén. „Mindenevő" fotóművészként a szakma minden területén kipróbálta magát: a természet ellesett pillanataitól a műtárgyfotózásig, a városképektől a pécsi művészeti élet megörökítéséig. Nevéhez több kiállítás és fotóalbum is köthető. 

 A 69 éves Körtvélyesi László fél évszázadot ˝utazott˝ vissza az időben könyvében.

A 69 éves Körtvélyesi László fél évszázadot ˝utazott˝ vissza az időben könyvében.

– Eddig több mint húsz könyvben mutattam be a fotóimat, de ez az első memoárom. Régóta kikívánkoztak viszont belőlem ezek a Lipóton megélt gyermekkori élmények. Könnyű volt a visszatekintés: ezeket az emlékeket nem lehetett elfelejteni. Mintha filmként látnám magam előtt e történeteket. Erről a részben letűnt, részben még létező világról sokat meséltem gyermekeimnek, ismerőseimnek, akik az írásra bátorítottak. Sokat változott több mint fél évszázad távlatából nézve a Duna, a falu, de a folyó illata ma is ugyanolyan, akárcsak a vadvilág vagy a címlapon is látható vadkörtefa. A természet ugyanúgy éli a saját világát – avat be a szerző. 

A tizenéves, mindenre nyitott kisfiúval kalandozunk és a tapasztalt fotós szemeivel látunk. Elcsíphetünk benne ízes szavakat, népi hiedelmeket, olvashatunk öregektől hallott legendákat mindenféle tündérekről, gyermekeket, felnőtteket elnyelő mocsárról, titkos szigetekről, rókavárakról, vidratanyákról. Szinte vele együtt haraphatunk bele a tejfölös illatos kenyérbe, mely fehér bajuszt rajzol, de legfőképpen együtt tapasztalhatjuk meg a gyermekkor semmivel fel nem érő szabadságát. Már várjuk a kalandok folytatását, ugyanis az író ígérete szerint az egykori Halásziba is elkalauzol hamarosan.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!