2016.02.29. 14:29
Negyvennégy nehéz nap
Megyénkben minden tavaly szeptember negyedikéről ötödikére virradóra kezdődött, amikor az osztrákok megnyitották a határt a menekültek előtt. Negyvennégy nap megfeszített munka következett a karitatív szervezetek, önkéntesek, hatóságok és a hegyeshalmi önkormányzat részéről. Az áldozatos segítségnyújtásért mondtak köszönetet szombaton az Arcok a határon című menekültügyi zárókonferencián.
A Vöröskereszt képviselői Szőke László polgármesterrel, és az a mentőautó, amelyet tavaly szeptember 11-én kapott a megyei szervezet a menekültügyi helyzet segítésére az Audi Hungaria Motor Kft.-től.
Ismerős arcok jönnek velünk szembe. Emlékszünk rájuk, ahogy egy-egy nyugodt pillanatban éppen kenyeret kennek, vizet készítenek elő, a kicsiknek gyümölcsöt, édességet. Ahogy arra is, hogy a gyermekével megázott édesanyára meleg, száraz ruhát adnak, és azokhoz a várandós asszonyokhoz, akiknél éppen megindult a szülés, minél gyorsabban szakszerű segítséget hívnak. Sokszor együtt vártuk, hogy befusson a hatalmas erővel érkező, akár többezres tömeg a hegyeshalmi vasútállomásról a kishatárra. És akkor minden kézre szükség volt...
Amint azt Biacsics Elvira, a Magyar Vöröskereszt mosonmagyaróvári térségi vezetője kifejtette bevezetőjében, az Arcok a határról című menekültügyi projektzáróval kívántak emléket állítani a közelmúlt történéseinek. A rendezvénynek múlt szombaton a hegyeshalmi polgármesteri hivatal díszterme adott otthont.
- Sok időnk nem maradt a felkészülésre, mert a buszok elindultak Budapestről és reggelre az autópálya-határátkelőn az élet megállt. Ausztria ugyanúgy nem volt felkészülve a menekültek fogadására, mint mi az átengedésre. A forgalom mind a közúton, mind a vasúton leállt. A menekülteket szállító buszokról az emberek leszálltak és minden útvonalon: autópályán, vasúti pályatesten, közúton haladtak Ausztria felé - emlékeztetett arra a szeptemberi éjszakára Szőke László hegyeshalmi polgármester, amikor megnyílt a határ a menekültek előtt. A faluvezető szerint további feladatot jelentett, hogy a helyiekkel elfogadtassák az akkori helyzetet és fenntartsák a rendet. A hulladék összegyűjtése komoly energiákat követelt a nagyközségtől. 642 köbméter szemetet gyűjtöttek össze Rajka, Levél, Mosonszolnok, Dunakiliti közmunkásainak, a mosonmagyaróvári Városüzemeltető és Fenntartó Kft.-nek is köszönhetően, amihez a térségi társulás is anyagi segítséget nyújtott. A hegyeshalmi önkormányzat egy több mint két évtizede használaton kívül lévő épületet adott át – és alakított át ideiglenesen – a segélyszervezeteknek, önkéntes segítőiknek.
Kardos István, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója szerint komoly feladat hárult a szervezetre országosan, amiből kivették a részüket az önkéntesek is – ezért köszönetet mondott. Ő egy 9–10 éves kislányra emlékezett, akitől megkérdezték, hol vannak a szülei, ám csak a nagypapáját tudta megmutatni. A szüleit a háborúban vesztette el.
Fekete Tamás, a 44 nap egyik legaktívabb önkéntese, az Arcok a határon című tárlat összefogója.
– Az egység és egyetemesség elve alapján jelenleg Görögországban az ottani szervezetnél tevékenykednek vöröskereszteseink. Ez az időszak alkalmas a felkészülésre, ezért képzéseket tervezünk az önkénteseknek. Szervezetünk készül arra, hogy akár Magyarországon, akár más nemzeteknek segítséget tudjon nyújtani – fogalmazott a főigazgató, megjegyezve, számít arra, hogy az önkéntesség, emberiesség jegyében továbbra is lesznek segítőik a bajban.
Dr. Tamás Gábor református lelkész a Hegyeshalmot érintő migránsválság idején tartotta a lelket a menekültekben és segítőikben is. A tömeg nyomása fizikailag és pszichikailag is erőfeszítést követelt az önkéntesektől. Az első napok félelmei mára sem múltak el, amikor a görög–macedón határon lévő történéseket követjük – tette hozzá a sokszor tolmács szerepét is vállaló lelkész.
– Mi csak egy kis epizód voltunk az ő életükben, talán már nem is emlékeznek ránk. Mi annál inkább rájuk... Azóta is számos arc bukkan fel gondolataimban: az, akinek a kezét fogtam, akiknek a gyermekét tartottam, akiknek vizet adtam, akiknek mentőt, orvost hívtam. Számos emberi sors részese lehettem, jólesett, hogy segíthettem – vallotta Kun Szilvia, a Vöröskereszt megyei igazgatója. Visszatekintésében arról a kihívásról is beszélt, hogy az akkori helyzet új volt mindannyiuk számára. „Nem rendelkeztünk akciótervvel, eszközökkel sem nagyon, mégis azonnal tettük a dolgunkat. Számunkra a kérdés a menekültügy során nem a miért, hanem a mivel segíthetek volt. Munkánkat a településsel, a hivatalos és karitatív szervezetekkel együttműködve végeztük."
A rendezvényen Fekete Tamás, a Vöröskereszt hegyeshalmi szervezetének titkára nyitotta meg az Arcok a határon című fotókiállítást. Tizenegy amatőr és profi fotós száz alkotása – közülük sokat ismerhetünk már lapunk hasábjairól – köszön vissza a falakon. Negyvennégy nap eseményeit eleveníthetjük fel általuk. A fényképek szombaton és vasárnap délután 3 és 6 óra között a díszteremben még megtekinthetők. Utána a tervek szerint országos turnéra indul, melynek első állomása várhatóan Mosonmagyaróváron lesz.