2012.10.04. 01:41
Szexbook
Kétezres évek elején Kölnben tanultam, ahol a kollégiumban zajlott az élet. Esténként a konyhában beszélgettünk, közösen készítettünk vacsorát. Egymásnak meséltünk el a napunkat, és egymástól kértünk tanácsokat. Egészen más ma a helyzet. Pár évvel később az öcsém is odakerült, de addigra minden megváltozott. A diákok már nem a konyhában voltak a barátaikkal, nem beszélgettek és nem készítettek közösen vacsorát hanem az internet és a Facebook előtt töltötték a szabadidejüket.
A többség látja és hallja és sajnos tapasztalja, hogy az internet és a virtuális világ beszippantja az embereket. Ami a legszíven ütőbb az egészben, hogy nem feltétlenül a fiatalokat érinti már a probléma hanem az idősebb korosztályt is. Egyre több ember a közösségi portálokon éli az életét.
Kutatások szerint a portálokra regisztrált emberek 90%-nak azért van depressziója, mert mindenki azt mutatja a külvilágnak, hogy megvan mindene figyelemfelkeltés céljából. De ez épp ellenkezőleg van. A mai világ elkezdett egy “kívül minden, belül semmi” magatartást mutatni. A legtöbben az üzenőfalon élik az életüket. Illetve manapság elértünk addig, hogy nem létezik az a szó, hogy “Magánélet”!
Online marketing szakértőként fontos eszköznek tartom a Facebookot, könnyen el lehet érni vele az embereket, jó reklámfelületet nyújt és kreatív dolgokat lehet rá kitalálni. De mint magán ember, elgondolkoztat. A párok ahelyett, hogy esténként a napi dolgaikat és problémáikat beszélnék meg inkább ismerőseikkel beszélgetnek. A fiatalok pedig, ahelyett hogy randiznának, inkább virtuálisan szexelnek.
Lusták lettünk a valódi közösségi élethez? Vajon ez előbbre viszi a társadalmat vagy a jövő kábítószere lesz?
Molnár Tamás és Szeitz Denisza
