Irány Közép-Amerika!

Az utazás december 8-án, hétfőn a Vienna Airportól indul, ezután reményeink szerint „kiküldött tudósítóként" már Magyarországtól több mint tízezer kilométer távolságról oszthatjuk meg élményeinket. De ne szaladjunk ennyire, kezdjük az elején. FAQ.

Egész pontosan hova?
Egyelőre annyi bizonyos, Mexikóvárosba érkezünk, és innen indulunk vissza január 15-én. Az út tehát körülbelül hat hét. Terveink között szerepel a Yucatán-félsziget, Honduras, Belize, Salvador és egy kis Guatemala (ha belefér). Eredetileg Panamáig - és még délebbre - szóltak a tervek, de erre egyikünknek az éves szabadságkeret nem volna elegendő és január végére másikunkat is hazazólítja a kötelesség. (Az expedíció egyébként kéttagú, ázsiai együttutazós múlttal.) Korábbi tapasztalat, hogy nem érdemes „kőbe vésni" az útvonalat, de arra megesküszünk, nagy ívben elkerüljük a löttyedt turistaparadicsomokat és inkább azokat a helyeket keressük, ahol a helyiek időznek. Azt valljuk, minden múzeumnál többet elmond egy országról-városról az, ahogy a lakosai élik a mindennapjaikat. Próbálunk tehát asszimilálódni.

Miért épp Közép-Amerika?
Ázsiában már két alkalommal jártunk, láttuk Kambodzsát, Indiát (és a Laksadvíp-szigeteket) Thaiföldet (nem, nem Pattayán nyaraltunk, hanem északon kalandoztunk, a Mekongnál, a laoszi és myanmari határ környékén). Most egy kis „változatosságra" vágytunk, ezért választottuk az izgalmasnak ígérkező, Mexikótól délre található országokat. Persze jó néhány ország van még Ázsiában is, ahová később még szeretnénk eljutni. Európát viszont meghagyjuk az arany-éveinkre :)

Nem veszélyes?
Nézőpont kérdése, de Indiánál biztosan nem veszélyesebb. Ami necces lehet: malária a dzsungelben, gyomorrontás, veszettség és más betegségek. Az Országos Epidemiológiai Központ kötelező védőoltásokat nem ír elő, csak ajánl: Hepatitis, Tífusz és Tetanusz ellen. Sárgaláz nincs, Dengue-láz viszont állítólag van. Írattunk egy Delagil-nevű szert, ami jó a malária megelőzésére és másokkal ellentétben nem okoz paranoiát. Viszont a dzsungelbe vinnünk kell védőhálót is a szúnyogok ellen. Ja és különböző környezeti katasztrófák sem ritkák azon a vidéken. Úgy gondoljuk, hogy a veszélyek - az utóbbiaktól eltekintve - kellő óvintézkedésekkel elkerülhetők. Persze biztosítást azért kötöttünk. (A Lonely Planet Nicaragua&El Salvador című kötetében azt írja: ha ki akarnak rabolni, inkább adj át mindent. Így a sztorit otthon elmesélheted a haveroknak, ami jobb, mintha nem lenne, ki meséljen...)

Mennyire beszéltek nyelveket?
Azt mondják, jó, ha tudunk spanyolul, mert itt semmilyen más nyelvet nem beszélnek. Ezért az utóbbi hetekben tanuljuk a spanyolt, de az angol és német az nagyon megy. Kérdés: mennyire tudjuk majd kamatoztatni? Reméljük nem vicces amerikai és német turistákkal...

Hogy közlekedtek?
Egyikünknek nemzetközi jogosítványa van, másikunknak meg vezetési rutinja. Szóval valószínűleg busszal vagy vonattal, szépen lassan dél felé. Aztán az utolsó pillanatban - bárhol is legyünk - fogunk egy repülőgépet vissza Mexikóvárosba.

És ez mennyibe kerül?
Ezt a kérdést nem lehet kikerülni, ősi magyar szokásként szinte mindenki felteszi. A repülőjegyekért kábé 170 ezer forintnyi eurót fizettünk. Ami húzós lesz, az valószínűleg a szállás. Kezdetben „spártázunk", hogy visszafogjuk a költségeket, aztán ha már nem bírjuk a nélkülözést, váltunk egy kategóriát.

Mire jó ez az egész?
Tapasztalatnak. Hogy majd boldog nyuggerként a hintaszékben a kandalló mellett... De ez már egy másik sztori.

Mindenfajta jótanácsot, intelmet, felvilágosítást és javaslatot szeretettel várunk a

[email protected] címen!