Guatemala, izzó láva, infúzió

A hataratkeles "zokkenomentesen", hajoval tortent, ot dollar kenopenz fejeben.

Santa Elenában arra lettünk figyelmesek, hogy minden bolt előtt áll egy őr kétcsövű puskával. Azóta rájöttünk, hogy a fegyverviselés az egész országra jellemző. De itt nem bűnözőhajkurászó magyar rendőrpisztolyt, hanem nagy vadászpuskát kell képzelni. Akinek nincs ilyen, az machetével járkál, ebből mi is beszereztünk egyet... Szállásunk a Petén tavon fekvő szigeten, Floresen volt, amely egy kisebb falunak felel meg, gyönyörű napnyugtával. Egy dán házaspárral nagy családot alkotva lealkudtuk a tóra néző erkélyes szobák árait. Másnap Tikalba kirándultunk, ahol az esőerdőben számtalan vadon élő állatot láttunk és hatalmas - több mint 60 méteres - piramisokat másztunk meg. Félelmetesnek tűnt ilyen magasságról a lentről égig érőnek tűnő fák látványa.

A fárasztó nap után a szálló tetőteraszán ittunk meg három doboz helyi sört, amiről utólag már tudjuk, nem kellett volna... A részletekből talán elég annyi, hogy egyikünk - a nagyobb és erősebb - közelebbről is megismerhette a Santa Elena-i kórház minden alkalmazottját. Ez a napunk csodásan telt, jókat sétálhattunk a szobában mi ketten és az infúziós állvány... (Öröm az ürömben, hogy a guatemalai kórházi ellátás meglepően rendben van, az orvosok felkészültek, a nővérek kedvesek és humorérzékük is van.)

Antigua, piac.

A betegségből egy nap alatt „felgyógyulva" újra úton vagyunk. Az elmúlt éjszakát Guatemalavárosban töltöttük, ahová késő este érkeztünk meg. Ettől egy kicsit tartottunk, mert a hirek szerint nagyon rossz a főváros közbiztonsága. Az útikönyv a lelkünkre kötötte, hogy sötétedés után véletlenül se jusson eszünkbe kilépni az utcára, de a helyiek is figyelmeztettek bennünket erre. A külügyminisztérium Guatemalát a misztikus „második fokozatú biztonsági kockázatot rejtő ország" jelzővel illeti, amiről nem tudjuk hogy mi, de érdekesen cseng. Igy ismét beestünk a buszpályaudvarral szemközti első szállodába, de most nem jártunk olyan rosszul, mint legutóbb Mexikóban. Reggel tehát kipihenten vágtunk át a fővároson, az Antigua felé tartó buszok állomását keresve. A guatemalaiak nagyon segitőkészek, mindig kedvesen igazitanak útba és figyelmeztetnek, hogy ha nem vigyázunk, ellopják a csomagjainkat, de ha nagyon értetlenül nézünk, akár el is kisérnek egy darabon... Antiguára végül egy helyijáratos busszal jutottunk el, a harminc férőhelyen körülbelül nyolcvanadmagunkkal. Az önkéntes artisták és muzsikusok helyett inkább a koldusok járják a buszokat, mert sajnos, az ország nyolcvan százaléka létminimum alatt él. Antigua azonban más, olyan, mintha nem is Guatemala lenne. A gyarmati stilusú város utcái tiszták és mesebeli módon tarkák, a láthatáron hatalmas hegyek és vulkánok tűnnek fel. Az asszonyok és a kislányok színes népviseletben vonulnak az utcákon, árulják a piacokon a mézédes ananászt és papayát. Szálloda helyett itt apró poszádákban (szintén gyarmati vendégházakban) éjszakázhat az utazó, melynek szobái mindenféle növénnyel teleültetett és madárkalitkákkal teleaggatott udvarról nyilnak. A belső helyiségekben minden van, ami egy Marquez-regényből eszünkbe juthat. Kétszárnyú teraszajtó, faragott tükrök, szőttesek, régi telefon, diszes álló lámpa, gyertyák, színes csendéletek és tájképek mindenféle tengerpartokról - mindez festői káoszban, de pont úgy, ahogyan elképzelnénk...

5 napja vagyunk Guatemalaban, ma nem kis erofeszites aran egy mukodo vulkant, a Pacayat masztuk meg. Ettol kelloen le is pukkantunk, csak annyi eronk maradt, hogy beuljunk egy netcafeba es elkuldjuk a tegnap megirt bejegyzest. (Az izzo, folyo lavaban turkalas es az intenziv szolarium-erzet megerte a faradsagot...)

Guatemalaban az internetezes eleg nehezkes, de amint alkalmunk nyilik, ujra jelentkezunk. Boldog Karacsonyt kivanunk a Majak Most minden kedves olvasojanak! Csok a csaladnak!

[email protected]