ÉRTŐ FIGYELEM

Siettem, időre kellett mennem a városközpontba. Útközben összetalálkoztam egy ismerőssel, egy pillanatra megálltam, üdvözöltem és közben megkérdeztem: hogy vagy? Csak egy udvarias kérdésnek szántam, választ sem várva, de ő válaszolt. Zavarba jöttem, mert kevés időm volt, nem gondoltam, hogy részletesen elbeszéli a helyzetét, de ő csak mondta és mondta. Próbáltam félbeszakítani, elnézést kérve, jelezve, hogy sietős az utam, de megállás nélkül beszélt. Udvariatlan sem akartam lenni, hogy szó nélkül otthagyom. És ő csak mondta-mondta, hogy mi van vele, hogy mi történt vele, hogy milyen problémái vannak. Közben többször is rápillantottam az órámra, hogy vajon még időben odaérkezem-e, ahová készültem. De miután öt-tíz perc eltelt, és ő még mindig folyamatosan beszélt, rádöbbentem, hogy elkéstem. Most már úgyis mindegy – gondoltam. Úgy határoztam, hogy ha már a tervem meghiúsult, akkor türelmesen végigha llgatom. Az ismerősöm szemébe néztem, és teljes figyelemmel, komoly érdeklődéssel hallgattam. Körülbelül háromnegyed órát beszélt megállás nélkül. Végül azzal zárta le a gondolatait, hogy mélyen a szemembe nézve szívből megköszönte, hogy meghallgattam. Hozzáfűzte, hogy őt már régóta nem hallgatta meg senki, senkinek sem tudta elmondani gondját-baját. Hosszú idő után én voltam egyedül az, aki türelmesen meghallgatta.

A környezetünkben sokan magányosak, elszigeteltek, nincs barátjuk, rokonuk, ismerősük, akivel megoszthatnák gondolataikat, örömüket-bajaikat. Ha nekünk vannak, hálásak lehetünk értük, hogy van emberünk, amikor szükségünk van rá. De nem mindenki ilyen szerencsés. Te is kerülhetsz hasonló helyzetbe, mint én. Lehet, hogy terhes mások búját-baját meghallgatni, de előfordulhat, hogy ez életmentő egy ember számára. Többször kerültem már az előzőhöz hasonló helyzetbe, és amikor nem tudtam eldönteni, hogy szánjak-e rá időt vagy se, akkor magamban elkezdtem imádkozni, hogy jó Atyám adjon bölcsességet eldönteni, hogy leállítsam-e vagy se a másikat. Tedd te is ezt, és Isten tanácsolni fog, hogy mikor mit tegyél. „Azért, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” (Jakab apostol levele 1,19)

A fent leírt esetben én nem voltam szükséghelyzetben, az ismerősöm volt szükségben, és nekem mérlegelnem kellett, hogy a magam dolga fontosabb-e, mint egy másik ember, aki szemmel láthatóan bajban volt és szüksége volt valakire, hogy meghallgassa őt. Láttam az arcán. Kérd te is Isten tanácsát, hogy bölcsen tudj egy helyzetben dönteni, hogy mikor mit kell tenned! Figyeljünk egymásra, szánjunk időt másokra, mert Isten is sok szán időt ránk, és Ő teljes figyelemmel meg is hallgat bennünket:

„Én meghallgatom és figyelek reá.” (Hóseás próféta könyve 14,9)

„Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!” (Zsoltárok könyve 139,4)

„Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata levél 6,2)

„Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem!” (Ésaiás próféta könyve 51,4)

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az a lelkület legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:” (Filippi levél 2,3-5)

Szerető barátod: Attila bácsi
[email protected]
Tel.: 30/2-26-27-28