12. üzenet – Hála vagy panasz

Tapasztalat

Ilona néni az egyik tanítási órán megkérdezte diákjait:

– Gyerekek, a mai napon minek örültetek? Mit köszönnétek meg? Miért vagyok hálásak? Vegyetek elő egy lapot és az egyik oldalára írjátok le.

Általában két-három dolgot írtak le a diákok. Amikor már látta, hogy végeztek a feladattal, a következőt kérte tőlük:

– Ha már ezt befejeztétek, akkor a papír másik felére írjátok le, hogy minek nem örültetek, milyen panaszotok van a mai napon. Szinte mindenki teleírta a hátsó lapot.

Jellemző az emberi természetre, hogy a problémákra összpontosít, a nehézségeken rágódik, a rossz dolgokon időzik. A hétköznapokon sokan örömöt, hálát alig, vagy szinte semmit nem éreznek, de panaszokkal, bajokkal tele vannak. Ezért boldogtalanok. A negatív dolgokra koncentrálás, az elégedetlenség, a panaszkodás megbetegíti a gondolkodásunkat, és a közérzetünkre is kihat. Egy középkori költő írja: „a vétkek között a legutálatosabb a hálátlanság.” Viszont a dicsőítő és hálás lelkületnél nincs jobb orvosság a test és a lélek betegségeire. Isten azt szeretné, hogy egészségesek és boldogok legyük. Ezért szólít fel és bátorít bennünket a hálaadásra. Sokszor olyan természetesnek vesszük, hogy van ruhánk, vannak szüleink, akik szeretnek bennünket, akik tanítanak bennünket. Ez nem természetes, ez áldás és kegyelem. Legyetek érte hálásak: a barátokért, a szép természetért, az ételért és az italé rt. Ezért mind hála illeti meg a jó Istent. Mivel emberi természetünkből nem jön ösztönösen a hálaadás, ezért tudatosan figyelnünk kell erre. A hozzáállásunktól függ a boldogságunk. Örülj, hogy élhetsz, hogy javaid vannak, sok áldással vesz körül téged Isten. Dávid is ezért volt boldog ember, mert ezt felismerte. Gyermek és ifjúkorában a természetben élt, pásztorként dolgozott, rengeteg tapasztalatot szerzett Istennel, és ezért dicsőítette Őt – ahogy a fenti zsoltárban írta. Kövesd az ő példáját, dicsőítsd Istent úgy, ahogy ő is dicsérte!

Szerető barátod: Attila bácsi

[email protected]