A MAGVETÉS

Az elvetett mag az Isten igéje.

„Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Zsoltárok könyve 126:5–6)

TAPASZTALAT

Egy szép nyári napon, még a nyári szünet végén elhatározta a család, hogy kihasználják az időt, és amíg tart a szünet, és nem kell iskolába menni, addig minden nap elmennek egy sétára a környéken. Rendszeresen a határban jártak, és minden alkalommal felmentek egy magaslatra, ahol szép kilátás nyílt a tájra. Peti megfigyelte séta közben, hogy így nyár végén is folynak a mezőgazdasági munkálatok. Traktorok jöttek, és elkezdték beszántani a földbe az aratás után megmaradt gyökereket, szalmadarabokat, majd a földet elegyengették. Apukája elmesélte, hogy a vetés előtt még egy szántást csinálnak, van úgy, hogy be is vetik biotrágyának szánt növénnyel, amit szintén be kell szántani, és ezt szépen elboronálni, hogy lehessen a földbe vetni. Ha pedig nem, akkor még most a nyár végén végeznek egy mély megmunkálást a földön, majd vetnek és hengerekkel elegyengetik a talajt. Peti elgondolkodott azon, hogy mennyit kell munkálni a földet, hogy mag kerülhessen bele, és hogy jó termést érl eljen.

Arról beszélgettek, hogy a jó Isten a mi szívünket is így akarja megpuhítani, hiszen a szántóföldbe is csak úgy kerülhet a mag, ha puha, porhanyós a talaj.

– Miért kell felszántani többször, miért kell elboronálni? – kérdezte Peti.

– Hogy azok a kemény göröngyök, egyenetlenségek szétmenjenek, hogy a kis mag könnyen gyökeret tudjon ereszteni, ki tudjon hajtani – mondta apukája. Így van a mi szívünkkel is. Isten akarja megmunkálni, hogy porhanyós legyen a talaja, hogy be lehessen oda vetni Isten igéjét. A szívünk „felszántása” a bűnbánatot jelképezi. „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Zsolt. 126:5–6)

Az elvetett mag az Isten igéje. A nap melege és fénye segíti a mag kikelését. Ez olyan, mint amikor mi imádkozunk, Istennel tartjuk a kapcsolatot, és az Ő szeretete átjár bennünket. Az eső is esik a földre, és a növény növekedik, termést hoz. Ez olyan, mint amikor Isten adja az Ő Szentlelkét, és engedünk az Ő késztetéseinek és gyakoroljuk azt, amire tanított bennünket. Ha ezt tesszük, akkor a mi életünk is termést, gyümölcsöt hoz. Honnan látszik, hogy gyümölcstermő az életünk? „A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, a szelídség, mértékletesség.” (Galata levél 5,22)

A legértékesebb magvetés lelkünk talajában az önzésünk feletti őszinte bűnbánat, amely szintén saját neme szerint hoz termést. A bűneink feletti sírás „vize”, a vétkeink miatti bánkódás könnye azt az isteni veteményt öntözi, amely a legfontosabb gyümölcsöt: az újjászületést eredményezi, és nyomában támad a bőséges, mások javát szolgáló harminc-, hatvan- és százszoros termés! „Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.” (Korinthusi II. levél 7,9–10)

Szerető barátod: Attila bácsi
[email protected]
Tel.: 30/2-26-27-28

Címkék#lélek
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!