Jézus, a gyógyító

Ha valaki megvakul, és elkezd imádkozni azért, hogy kapja vissza a látását, akkor egyből visszakapja-e vagy hosszabb imádságokon át tart?

„Betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta… az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésaiás próféta könyve 53,4–5)

Kedves Attila bácsi!

Kristóf vagyok.

Láttam egy videót az iskolában, amiben Jézus gyógyításairól is szó volt. Azt szeretném kérdezni, hogy ha valaki megvakul, és elkezd imádkozni azért, hogy kapja vissza a látását, akkor egyből visszakapja-e vagy hosszabb imádságokon át tart az, ameddig visszakapja? Mert Jézus azt mondta, hogy én mindig veletek leszek, és ha a halála után is itt van velünk, akkor ugyanúgy meg tud gyógyítani, mint amikor fizikai testben itt volt.

Előre is köszönöm a válaszát!

Sokszor feltesznek ilyen kérdést nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is. Sőt a felnőttek olyan kijelentéseket tesznek, amelyekből úgy lehet érezni, mintha Jézus nem a mi segítő, gyógyító Istenünk lenne. Hallottam már temetésen ilyen megjegyzést: „Elvette az Isten”. Vagy amikor valaki megbetegedett, és előtte az élete nem valami példamutató volt, azt mondták rá, hogy Isten nem bottal ver!” Pedig Jézusról azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy „betegségeiket hordozta, fájdalmainkat viselte”, „az Ő sebeivel gyógyultunk meg”. Akkor hogy van ez? Jézus, amikor ezen a földön járt, sokszor gyógyított betegeket – olvashatjuk az evangéliumokban. Az Ő egyik szolgálata az volt ezen a földön, hogy bemutassa az Isten szeretetét, tanított, gyógyított, halottakat támasztott. Jézus ma is ugyanaz, nem ő veszi el az emberek életét, nem ő adja a betegséget, mint egy büntetést, hanem a Gonosz cselekedete, ill. a bűnnek valamilyen következménye. Te is

bátran imádkozzál a betegekért, mert Jézusnál már megvan a gyógyulás. Neki van hatalma azonnal, egyik pillanatról a másikra, pillanatszerűen meggyógyítani valakit, vagy hosszabb rövidebb idő alatt, folyamatában, vagy az örökkévalóságban. Ezt azonban nem tudjuk előre, hogy kinél melyiket alkalmazza. Az Ő bölcsességér kell hagyatkoznunk. A gyógyulásnak és a betegekért mondott imának törvényszerűségei is vannak. Ezért ajánlom a nagyobbaknak elolvasásra Ellen Gould White: Az Ima betegekért című írásából néhány részletet, A Nagy Orvos lábnyomán című könyvéből. Mellékletként alul csatoltam. Ez segít jobban megérteni a gyógyulás törvényszerűségeit.

Szeretettel üdvözöllek: Attila bácsi

Ellen Gould White: A Nagy Orvos lábnyomán

Ima a betegekért

… Isten most is éppolyan készségesen meggyógyítja a betegeket, mint amikor a zsoltárírón keresztül a Szentlélek ezeket a szavakat mondta. Krisztus ma is ugyanaz a könyörülő orvos, mint földi szolgálata idején volt. Nála gyógyír van minden betegségre és gyógyító erő minden gyengeségre. Korunkban élő tanítványainak a régi tanítványokhoz hasonlóan kell a betegekért imádkozniuk. És imáikat gyógyulások követik majd, mert „a hitből való imádság megtartja a beteget”. Miénk a Szentlélek ereje, a hit csendes bizonyossága, amely igényelheti Isten ígéreteit. Az Úrnak az az ígérete, hogy a „betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Mk 16:18), ma is éppoly megbízható, mint amilyen az apostolok korában volt. Ez az ígéret Isten gyermekeinek kiváltságáról tanúskodik; és hitünknek igényelnie kell mindazt, amit ez az ígéret átfog. Krisztus szolgái útján munkálkodik, és általuk akarja gyógyító hatalmát is gyakorolni. A mi feladatunk, hogy a betegek és szenved ők ügyét hitben Isten elé tárjuk. Tanítsuk meg őket hinni a nagy Orvosban!   

… Ám csak akkor tarthatunk igényt ígéretei teljesítésére, ha engedelmeskedünk Igéjének. A zsoltáros mondja: „Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram” (Zsolt 66:18). Ha csupán részben, félszívvel engedelmeskedünk neki, ígéretei nem teljesednek be rajtunk.    

Isten Igéjéből eligazítást kapunk arra, hogy milyen a betegek gyógyulásáért mondott különleges ima. Az ilyen ima nagyon ünnepélyes cselekmény, és alapos megfontolásnak kell azt megelőznie. Sokszor az, amit hitnek nevezünk a betegekért mondott imánál, nem más, mint elbizakodottság.    

Sokan saját maguk okozzák betegségüket mértéktelen életmódjukkal. Nem a természet törvénye, sem a szigorú tisztaság alapelvei szerint élnek. Mások pedig az evésben, ivásban, öltözködésben és munkában kialakított szokásaikkal hágják át az egészség törvényeit. Sokszor valamilyen bűn az értelem vagy a test gyengeségének az oka. Ha az egészség áldásában részesülnének, sokan közülük továbbra is ugyanolyan meggondolatlanul áthágnák a természet és a lelki élet törvényeit úgy okoskodva, hogyha Isten imájukra válaszként meggyógyítja őket, nyugodtan gyakorolhatják tovább egészségtelen szokásaikat, és korlátlanul kielégíthetik romlott vágyaikat. Isten a gyógyulásuk érdekében művelt csodával bátorítaná őket a vétkezésre.    

Kárba veszett munka az, amely csak arra tanítja az embereket, hogy Istentől várják gyógyulásukat, de arra nem, hogy hagyják el egészségtelen szokásaikat. Ahhoz, hogy imára válaszként Istentől áldást kapjanak, szakítaniuk kell a bűnnel, és meg kell tanulniuk helyesen cselekedni. Környezetük legyen tiszta, életmódjuk helyes! Éljenek összhangban Istennek mind a természeti, mind a lelki törvényével!  

Bűnvallás        

Akik azt kívánják, hogy imádkozzunk gyógyulásukért, azok előtt világossá kell tenni, hogy Isten törvényének - a természetinek és a lelkinek is - áthágása bűn, amelynek megvallása és elhagyása nélkül nem részesülhetnek áldásaiban.    

A Szentírás erre szólít fel: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jak 5:16). Mondjuk el az imánkat igénylőnek: „Mi nem tudunk a szívben olvasni, sem nem ismerjük életed titkait. Ezeket rajtad kívül csak Isten ismeri. Ha megbántad bűneidet, azokat meg is kell vallani.” A magánjellegű bűnt Krisztusnak kell megvallani, aki az egyedüli közbenjáró Isten és ember között. Mert „ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2:1). Istent minden bűn sérti. Tehát neki - Krisztus közvetítésével - minden bűnt meg kell vallani. Minden nyilvános bűnt pedig ugyanolyan nyilvánosan kell megvallanunk. Az embertársunk elleni bűnt a sértett féllel kell rendeznünk. Ha a gyógyulást kereső csúnyán beszélt; ha családjában, a szomszédságban vagy a gyülekezetben a viszály magvát hintve elidegenedést és nézeteltérést okozott; ha bármilyen rossz szokással másokat bűnbe vitt, mindezt meg kell vallania Istennek és azoknak, akik ellen vétkezett. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9).    

A hibák rendezése után a beteg baját hittel, nyugodtan az Úr elé tárhatjuk, ahogyan Lelke jelzi. Isten név szerint ismer mindenkit, és mindenkivel úgy törődik, mintha a földön egyedül csak érte adta volna szeretett Fiát. Isten ilyen végtelen, ilyen kiapadhatatlan szeretetének tudatában bátorítsuk a betegeket arra, hogy bízzanak benne, és legyenek vidámak! Az aggodalmaskodás elgyengít és beteggé tesz. De ha a csüggedés és lehangoltság fölé emelkednek, nagyobb kilátásuk van a gyógyulásra; „mert az Úr szemmel tartja... az Ő kegyelmében bízókat” (Zsolt 33:18).    

Amikor a betegekért imádkozunk, ne felejtsük el, hogy „amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk” (Róm 8:26). Nem tudjuk, hogy az áldás, amit kívánnak, jó lesz-e nekik vagy nem. Ezért imánkba ezt is foglaljuk bele: „Uram, te a lélek minden titkát ismered. Ezeket a személyeket is ismered. Pártfogójuk, Jézus, életét adta értük. Ő jobban szereti őket, mint ahogy mi egyáltalán szeretni tudunk. Ezért ha gyógyulásuk a Te dicsőségedet és a betegek javát szolgálja, Jézus nevében kérünk, gyógyítsd meg őket! Ha pedig gyógyulásuk nem egyezik meg akaratoddal, kérünk, hogy kegyelmeddel vigasztald meg őket, és jelenléteddel segíts nekik elviselni szenvedésüket.”    

Isten ismeri kezdettől fogva a véget. Tudja, mit rejt az emberi szív. Olvas a lélek minden titkában. Tudja, hogy ha azok, akikért imádkozunk, életben maradnak, képesek lesznek-e elviselni a próbákat. Tudja, hogy életük áldás lesz-e vagy átok önmaguk és a világ számára. Ez az egyik oka annak, hogy kérésünkhöz ezt is hozzá kell fűzni: „Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lk 22:42). Jézus e szavakkal hódolt meg az Atya bölcsessége és akarata előtt Gecsemáné-kerti könyörgésében: „Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár” (Mt 26:39). És ha Isten Fiához illettek e szavak, mennyivel inkább illő a véges, tévedő halandónak így szólnia!     

Mondjuk el kívánságainkat mindentudó, bölcs, mennyei Atyánknak, és azután teljes hittel mindent bízzunk reá! Így lehet kiegyensúlyozott életet élni. Tudjuk, hogy Isten meghallgat, ha akarata szerint kérünk. De nem helyes alázatosság hiányában követelőzni. Imánk ne parancsadás, hanem közbenjárás legyen!    Vannak esetek, amikor Isten mennyei hatalmánál fogva meggyógyít betegeket, de nem gyógyít meg minden beteget. Sokan elalszanak Jézusban. Jézus ezt íratta Jánossal Pátmosz szigetén: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14:13). Ebből láthatjuk, hogy ha valaki nem gyógyul meg, nem szabad azért kishitűséggel vádolni őt.    Mindnyájan szeretnénk imánkra határozott választ kapni, mégpedig azonnal, és könnyen elcsüggedünk, ha a válasz késik, vagy nem úgy kapjuk azt, ahogy vártuk. De Isten túl bölcs és túl jó ahhoz, mintsem hogy mindig

akkor és úgy válaszoljon imáinkra, ahogyan mi szeretnénk. Isten többet és jobbat tesz értünk, mint amit kérünk. S mivel bízhatunk bölcsességében és szeretetében, ne kérjük arra, hogy engedjen akaratunknak, hanem igyekezzünk megérteni és megvalósítani az Ő szándékát! …

[email protected]
Tel.: 30/2-26-27-28

Címkék#lélek

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!