Szavakat táncoltak a kezek – a győri színház táncosai meséltek a különleges munkáról

Színész társaiknál sokkal nehezebb helyzetben vannak azok a művészek, akik a testükkel dolgoznak. Az otthoni körülmények nagyon megnehezítik és beszűkítik a táncosok mozgásterét a szó valódi és átvitt értelmében is. Mint minden művészt, őket is szétfeszíti a tenni akarás – tudtuk meg Fekete Miklós tánckarvezetőtől és Németh Esztertől, akik a Kisalföldnek meséltek erről a különleges és rendhagyó munkáról.

Nézze meg a videót " target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT!

- Azt éreztem, hogy mindenképpen kell valamit csinálnunk, a felszínen kell tartani a kultúrát ebben az elzárt időszakban is. Az nem lehet, hogy a Győri Nemzeti Színház társulata egyszer csak eltűnjön a színházlátogatók elől, és ne történjen semmi – kezdte Fekete Miklós, a Győri Nemzeti Színház tánckarának vezetője. Sokan osztották meg produkcióikat az online térben, amikről egy idő után azt éreztem, hogy egy kicsit egysíkúvá váltak. Persze mindenki próbált a saját területén maradni, és az otthon adta lehetőségek között alkotni valamit. Szerettem volna olyat létrehozni, ami színházi, de szokatlan ahhoz képest, ahogyan ott dolgozunk. Ehhez az ötleteléshez kértem Németh Eszter kolléganőm, asszisztensem segítségét, de mindig ugyanoda lyukadunk ki, hogy ebben a bezárt helyzetben, a lakásban erősen korlátok közé vagyunk szorítva – tette hozzá.

- Miklóssal azon kezdtünk el gondolkodni, hogy mennyire érdekes és izgalmas feladat lehet, nekünk táncosoknak – akik, aki a testünkkel dolgozunk ritmusra, zenére, és mesélünk el akár teljes történeteket – az, hogy egy másfajta mozgásrendszert és jelentésvilágot hozhatunk létre a jelnyelv mozdulataival. Úgy gondoltuk, hogy a jelnyelv mozdulatai felfoghatók koreográfiaként, de a táncosok számára is izgalmas feladat lehet ennek az elsajátítása – tette hozzá Németh Eszter.

A produkció jelnyelvi tolmácsa Németh Dénesné Tünde, őt a jelnyelvi adaptációban Vincze Tamás segítette. A zeneválasztásban evidens volt, hogy olyan dalt válasszanak, aminek tartalmas jelentése, üzenete van. Ferenczi Györgyék megadtak minden engedélyt ahhoz, hogy használhassák az Átutazó vagyok című dalukat.

- Amikor először néztem meg a felvételt, azt gondoltam, hogy ez nem is lesz nehéz, hisz abból élünk, hogy betanuljuk azt, amit mutatnak nekünk. Hamar kiderült, hogy mennyire más az, amikor az ember nem a teljes testét, hanem csak a kezeit használja. A gyakorlás során volt olyan, hogy a mozdulat közben összeakadtak a kezeim. A másik nehézséget az jelentette, hogy hozzá vagyunk szokva a nagyívű széles mozdulatokhoz, ebben az esetben pedig ennek pont az ellenkezőjére volt szükség, hogy az ne tűnjön “kalimpálásnak”, hanem teljesen természetesnek hasson. Jó volt csinálni, de megküzdöttem vele – idézte fel Frank Szabina táncos.

- Ugyanezt éltük át mindannyian. Minél mélyebben mentünk bele a jelek megtanulásába, tudatosult bennünk, hogy mekkora jelentősége van minden egyes mozdulatnak. Ebben nem lehet hibázni, hisz ha az nem tökéletes, előfordulhat, hogy butaságot mutatunk – tette hozzá Fekete Miklós.

- Fantasztikus élmény volt ebbe a világba belekóstolni. Mindannyiunkban felmerült a gondolat, hogy mennyire jó lenne ezt a nyelvet megtanulni. Büszke vagyok a táncosaimra, hogy ebben a helyzetben, ilyen nehéz körülmények között is ennyire profi munkát végeztek. Koreográfusként is hatással volt rám. Elképesztően izgalmas mozgásvilágot ismertem meg, és azt gondolom, ha az előadás dramaturgiája megengedi, és ad annyi szabadságot, hogy beleférjen ez a világ egy-egy jelenetbe, biztosan használnám – mondta Fekete Miklós.