Kultúra

2017.01.27. 08:00

Fáy Miklós kritikája - Dalolni késő

Valahogy benne van az emberben, hogy szólni kellene: rossz irányba mennek a dolgok.

Fáy Miklós

 Talán mindenféle dolgok, de most elsősorban A dalra gondolok, hogy rossz felé keresik. Már ha az volna a cél, hogy sikeres legyen az induló az Eurovíziós Dalversenyen.


Az utóbbi fontossága persze elég kérdéses, de tegyünk úgy, mintha ez is valami sport volna, és az esetleges első helyezés éppen úgy egyesítené a nemzetet, mint Dzsudzsák Balázs megpattanó lövése.


 Szóval: ha nyerni akarunk, akkor A dal rossz irányban keresi a nyerteseket. Túl sok az ország Európában, túl kevés idő és figyelem jut egy-egy indulóra, és nem csak a Gutenberg-galaxisnak van vége, de a Beethoven-galaxisnak is, a zene önmagában nagyon kevés embert érdekel. Három percbe az fér bele, hogy szakálla van a női ruhába öltözött embernek vagy nyolc karja az éneklő polipnak. Ha azt akarjuk, hogy helyezettek legyünk, akkor nem dalt kell keresni, hanem valami csodabogarat, aki előadja, tilinkózó nagypapát földig érő bajusszal, meztelen nőt, aki érzékenyen dolgozza föl a migránsválság tapasztalatait.


 Kár, hogy ez azért nem valami nagy okosság, nyilván pontosan tudják ezt azok, akik A dalt készítik, szerepelnek benne, zsűriznek. A dal nem a győztest keresi, hanem a verseny ürügyén megy a kereskedelmi tévék után, pont abban az időszakban, amikor azok pihennek, erőt gyűjtenek, megállapítják az értekezleten, hogy a tehetségkutatás mint formátum  erősen kimerülőben van. Mondanám, hogy szánalmas utánérzet az egész, de ami a műsor technikai részét illeti: nem szánalmas. Előfordul, hogy nem találják el, Tatár Csilla kit fog megszólítani, és amikor azt mondja, hogy rocklegenda, akkor a csöndesen mosolygó Zséda látható a képen, de amúgy van minden, ami lenni szokott: tűz, táncosok, kisfilmek. A zsűri igyekszik szakmai lenni, néha keménykednek, ettől az indulók megbántódnak, de hát ez van, aki nem bírja, ne induljon. És, persze, szívmelengető, amikor Zséda azt tanácsolja a versenyzőnek, hogy ne izguljon annyira, miközben ő is izgul a saját szavaitól, a zene hiányától, és kapkodva veszi a levegőt.


Olyan, amilyen. Nem a műsorral van a baj, csak az időzítéssel. Túl késő.


A dal 2017 – Duna TV

Címkék#kritika
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!