Őrült, dilis, szerelem - Kritika

Ahogy tette azt most Az őrült, dilis, szerelemmel is. Szó sincs arról, hogy Los Angeles szívében feltalálták volna a tökéletességet, csupán kaptunk egy sokak által fogyasztható és élvezhető alkotást a John Requa - Glenn Ficarra párostól. Az I Love You Phillip Morris-t jegyző duó legújabb művében tovább evez a szerelem és a vígjték vizén, méghozzá három mederben egyszerre. A fő folyam Cal Weaver (Steve Carell) és felesége, Emily (Julianne Moore) válságbajutott házasságát mutatja be, ahol a hűtlen asszony válni akar, a magába roskadt férj pedig beletörődve és megtörten minden nap részegen sajnáltatja magát. A második szál Jacob (Ryan Gosling), a macsó szívtipró és nőfaló azon törekvéseit mutatja, hogy Calból hozzá hasonló férfiállatot faragjon, aki bármelyik nőt képes az ágyába hívni egyetlen füttyszavával. Mint tudjuk, a szerelem nem csak a felnőttek kiváltsága, így hát a fiatalabb generáció is képviseltetve van, a főszereplő fia, a bébiszittere iránt gyengéd érzelmeket tápláló, romantikus Robbie (Jonah Bobo) és az ifjú múzsája, a Calról álmodozó Jessica (Analeigh Tipton) által. A kialakult, szappanoperákat megszégyenítő háló rengeteg bonyodalmat fog át, azonban elég egyetlen kis löket és a szálak máris összegabalyodnak.

Erre a kis taszításra pedig nem kell sokat várni, ez talán magától értetődik. A rengeteg ember és azok érzéseinek kényszerű kapcsolata számos érdekes, humoros és nem egyszer megható, vagy épp tragikus helyzetet eredményez. Azonban sajnos nem eleget, hogy a végletekig kiszolgálja a nézőt, így be-be csúszik néhány üresjárat, lényegtelen és unalmas jelenete, amik viszont szerencsére nem tartanak sokáig. Némi hiányérzet is jelentkezhet a film közben, főként a kidolgozottságot illetően, ugyanis néhány fontosabb momentum - például Robbie-Jessica páros - nincs kellően átgondolva, míg jó néhány lényegtelen elem előtérbe kerül.

A film rengeteg sablonnal és már máshol ellőtt munícióval dolgozik, így megfelelően kellett ellensúlyozniuk a készítőknek a balanszot, hogy nehogy keserű szájízzel ülje végig a kedves mozilátogató a vetítést. Hála a remek színészeknek, ez sikerült is, a rengeteg sztár dicséretesen tette a kötelességét. Steve Carell, az örök lúzer rutinosan hozta a már jól ismert figurát, voltaképp a kisujjából rázva ki azt. Julianne Moore a kétségek közt őrlődő Emilyként a modern kori feleség megtestesítője, Steve Carell ezúttal az öltönybe és méregdrága cipőbe bújt Casanova, aki Emma Stone-nal együtt meggyőzően alakítja a boldogtalan, majd később szerelemre lelő fiatalt.

Az Őrült, dilis, szerelem szereplőin és korrekt forgatókönyvén túl egy nagyon kellemes pozitívummal is bír. Végre nem a tucatszor látott, blőd és sokszor gusztustalan amerikai humort kapjuk az arcunkba, hanem egy, az európai komédia elemeit is magában rejtő koktélt. A hamburger hazájának repertoárja ugyan nem kerül teljesen háttérbe, a szexualitás, némi vulgaritás és az erkölcs határait feszegető képsorok fel-feltűnnek, azonban az egész film sokkal igényesebb, bizonyos szinten mérsékeltebb - Nincs egyetlen fingós poén sem, hurrá! -, mint a mostanában divatba jött, gusztustalan és kiábrándító vígjátéknak titulált borzalmak.

Bocsánatos film tehát az Őrült, dilis szerelem. Az, mert az ember képes hibáit és gyengeségeit mellőzve, azokon felülemelkedve nézni. Az elejétől a végéig mosolyogtató, néha nevettető, néha komolynak látszó, néha kissé abszurd, de szórakoztató és meglepően jól felépített alkotás, amire érdemes időt és popcornt szánni, nemtől és előítéletektől függetlenül. Csak nehogy magasztos és világmegváltó tartalmat keressünk benne, mert akkor nem fogjuk élvezni a szemünk előtt folyó bohózatot és romantikus mesét.