Korpiklaani: Ukon Wacka - lemezkritika

Sajnos, azt kell mondanom, nem olyan lett a mostani lemez, mint azt sokan várták. Tudom, hogy furcsa egyből a negatívumokkal kezdeni, de ez van, az Ukon Wacka bizony alulmarad a "régi idők" Korpiklaani lemezeivel szemben, nem is beszélve az egyéb folkmetál együttesek albumairól.

Ugyanis az Ukon Wacka alig emlékeztet az őt megelőző lemezekre (nem az utolsó kettőre, hanem a még későbbiekre gondolok). Olyan klasszikusok születtek régen, mint a Beer Beer, Happy Little Boozer és így tovább, melyek igazán megszerettették a zenekart a nagyérdeművel.

Remek hangulatú lemezeket készítettek a finn mesterek, melyekre öröm volt tombolni, sütött belőlük a kellő vadság, lendületesek voltak, az ember remekül érezte magát, miközben keményen headbangelt rájuk.

Ezzel szemben az Ukon Wackán mindössze talán csak két -maximum három- olyan szám van, ami felcsillant valamit abból, ami régen volt a Korpiklaani, és amiért sok rajongó (köztük én is) beleszeretett az együttesbe.

Ilyen a Louhen Yhdeksas Poika, a kezdő nóta, mely rögtön az elején vad headbangelésre és kurjongatásra készteti az embert. A hegedű, a gitár és a dob teszi a dolgát, az album egyik legpörgősebb számával van dolgunk.

A Lonkkaluut nevű dal végig eléggé gyors tempójú marad, a végén pedig igazán vad játékba csap át, jól zárva a refrénnel nagyban operáló művet. És végül a Surma című szerzemény, mely a maga hat percével az album leghosszabb száma, emellett talán a leghangulatosabb is. Remekül idézi a régi idők slágereit, féktelen, szinte "hadarós" résszel és jó dallamokkal.

Megfelelően zárja a fuvolát is megszólaltató szám az albumot, mely sajnos nem úgy teljesített, ahogy azt sokan várták. A félreértések elkerülése végett hozzá kel tennem, hogy nem lenne baj, hogy nem olyan az új album, mint a régiek, ha valóban remek dalok születtek volna, de sajnos nem így van.

A legtöbbjük unalmas, ötlettelen, vagy épp egyáltalán nem illik az összképbe, továbbá lényegesen lassabb tempójúak, mint amit megszokhattunk. Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy hangszerelésben és énekben továbbra is jól vannak összerakva a számok, ebbe nehéz is lenne belekötni.

Azonban a fent említettek, az innováció hiánya, az "előző pár lemeznél működött a dolog, ne is nyúljunk akkor hozzá" és a hasonlók teszik szürkévé és a tömegből kitörni nem tudó alkotássá az Ukon Wackát.

Értékelés: 6.8

Ukon Wacka: Egy pogány fesztivál, lakoma és szertartás, ahol egy sörfélét is előszeretettel fogyasztottak a résztvevők.