A Spree-partján 1884 és 1894 között, neoreneszánsz stílusban született Birodalmi Gyűlés Épülete, a Reichstag 1933 február 27-én este gyulladt ki. A német elnök, Hindenburg a katasztrófa másnapján rendeletileg megszüntette a weimari alkotmányban foglalt demokratikus jogokat.

A Reichstag felgyújtásának vádjával halálra ítélték és 1934 elején kivégzeték a holland anarcho-szindikalistát, Marinus van der Lubbe-t. A holland fiatalember halálos ítéletét később az NSZK-ban börtönbüntetésre változtatták, majd a nácikorszak politikai pereinek döntéseihez hasonlóan a közelmúltban érvénytelenítették. Van der Lubbe-n kívül másoknak is bíróság elé kellett állniuk a tűzkatasztrófa miatt.

Georgi Dimitrov és társai maratoni, lipcsei perében azonban a bolgár kommunistát felmentették a Reichstag felgyújtásának vádja alól - a "balhét" van der Lubbe "vitte el". Hitler kancellár és miniszterei, honatyái 1933 tavaszán a tűz martalékává lett parlamenti nagy tanácsteremből a Kroll-Operbe tették át székhelyüket. A náci diktatúrában "színházasdi" lett a delegáltak munkája. Napjainkban ismét parlamentként működik a teljesen renovált és modernizált Reichstag.

A 90-es évek végén költözött át az alsóház, a Bundestag Bonnból Berlinbe. Az új üvegkupola a német demokrácia átláthatóságát tükrözi, a polgárok (turisták) a hét minden napján, este 10 óráig látogathatják a történelmi épületet. Arról napjainkban is megoszlanak a vélemények, hogy a van der Lubbe avagy más okozta-e az 1933 február 27-i tüzet, miként azt sem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy fasiszta provokáció avagy kommunista merénylet áll-e a katasztrófa hátterében.