Hétvégi Tűnődések (2023/03-25.)

Ember számára a legnagyobb próbatétel, amikor közvetlen közeléből, szerettei köréből ragad el valakit a könyörtelen halál. A tehetetlenség, a kétségbeesés és a düh fájdalmasan taglózza le. Ebben a sajátos kábult bénaságban megtapasztalja a szellemi-lelki kiüresedés állapotát is. Legszívesebben elmenekülne a világból, vagy fájdalmával begubózna csigaházába, csak hogy senkivel ne kelljen találkoznia…

Valószínűleg így történhetett ez abban a betániai házban is, melyben a testvérpár, Mária és Márta lakott, amikor bátyjuk, Lázár meghalt. Korábban még teljes szívvel reménykedtek, hogy a beteg sorsa jobbra fordul, hiszen értesítették a család jó barátját, Jézust, aki képes lett volna őt meggyógyítani. A Mester azonban „késett”, csak napokkal a temetés után érkezett meg. Márta a fájdalomtól felzaklatva, kissé számon kérően ment Jézus elé. Ő válaszul hitről, feltámadásról és örökéletről beszélt. Márta erre alázatosan megvallotta hitét, majd nővéréhez sietett, aki csendben gyászolt odahaza, és így szólt hozzá: „Itt a Mester, hív téged.” Mária felkelt és a temetőbe ment. Amikor odaért, meglátta a sír közelében Jézust. A Mester megrendült, amint Mária zokogva ismételte el Márta fájdalmas „számonkérését”: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jézus a barlangsír bejáratához lépett, a zárókövet elvetette és rövid imádság után hangosan bekiáltott: „Lázár, jöjj ki!” A halott pedig új életre kelve kijött a sírból.” (Vö.Jn.11/1-44.)

Ellentmondásosnak tűnhet a megállapítás, de az élettel együtt jár a halál. Élete útján egyben keresztúton (is) jár az ember és közben megharcolja saját passióját. Az is igaz, hogy – a testi vagy a lelki - szenvedés közben kíméletlen, szókimondó tud lenni. De a gyász önostorozó kínjai közepette egyszer csak mellénk lép az evangéliumi Márta és csendesen a fülünkbe súgja: „Itt a Mester, hív téged.” De olyan halkan szól, hogy a kétségbeesés üresen kongó dörömbölése mellett csak nehezen halljuk meg…

Igaz, hogy eltávozott szeretteink ebben a valóságban fizikailag már nem lehetnek velünk, viszont Jézus kivezethet bennünket a hirtelen ránk boruló lelki éjszakából. A betániai testvérek történetét minden bizonnyal ezért őrizte meg az evangélium. A jó hír – ha úgy érezzük, ránk szakad az ég -, a Mester hív, aki egyetlen és hiteles összekötőkapocs a menny és föld között, aki egyedül képes hiteles választ adni legégetőbb (élet)kérdéseinkre…