Hétvégi tűnődések (2023/02-25.)

Nem sokkal a Jordánban történt megkeresztelkedését követően, Jézus negyvennapos pusztai magányba vonult, hogy imádságos böjttel győzze le önmagában mindazt, ami gyarló, emberi. Három alkalommal próbálkozott a kísértő, hogy eltérítse eredeti szándékától. Jézus azonban legyőzte, s így végül angyalok szolgáltak neki. (Vö.Mt.4/1-10.)

Talán a legnehezebb önmagunkat leküzdeni, úrrá lenni rossz beidegződéseinken, félelmeinken, kétségeinken.... Egyedül, csupán emberi erőnkben bizakodva aligha sikerülhet. El kell indulnunk a saját pusztánkba, hogy megküzdjünk a saját kísértéseinkkel. 

Ez a farsangot követő, befelé forduló időszak felkínálja a puszta csendjét a megszentelődés kegyelmi lehetőségeivel. A lelki méregtelenítés ideje ez. Azonban minél komolyabb, erősebb elhatározásunk, annál inkább sebezhetőbbé válunk.

Onnan tudjuk, jó úton járunk, hogy nem sokkal az elindulást követően, már a kísértővel találjuk szemben magunkat, amikor elbizonytalanító személyekbe vagy dolgokba botlunk. Ugyanis, aki már elbukott vagy a posványban hever, nem jelent kihívást a kísértő számára, hiszen őt már nem tudja lejjebb húzni…

A lemondást ránk kényszeríti az élet, így előfordul, hogy nem marad más erre a böjti időszakra, mint hogy szenvedéseink, nehézségeink elviselését ajánljuk fel engesztelésül a magunk bűneiért vagy másokért szeretetből. 

A lemondás sohasem kényelmes - hiszen ez benne a lényeg. Éppen ezért nem is lehet cél, hanem a belső tökéletesedés elérésének egyetlen hathatós eszköze. De ha képesek vagyunk (krisztusi) elveinkhez hűek maradni – még ha erőfeszítésekbe kerül is -, hosszú távon megoldást fogunk találni életünk égető problémáira.

Ha következetesen indulunk el az önmegtagadás nagyböjti útján, negyven nappal később a világ egy másik arcát fogja előttünk feltárni. A tövisek közt megláthatjuk a rózsát, a nyüzsgő világban pedig akár az angyalokat is tetten érhetjük…