Hétvégi tűnődések (2022/07-16.)

„Mert mindennek megvan a maga ideje…” - olvassuk a Prédikátor könyvében (3/17.)  A trópusi éghajlatot idéző nyári napokon sokan vágyunk a vízpart hűvösére vagy a hegyvidéki erdők árnyat adó, terebélyes fái alatti sétára. Nyilván, valakinek ilyenkor is dolgoznia kell. De a többség, különösen a gyermekes családok, a nyári vakációra időzítik a hosszabb pihenés, kikapcsolódás lehetőségét.

Alapesetben aktivitás és nyugalom – az emberben együtt van jelen. Életünkben, társas kapcsolatainkban, személyiségünk kibontakoztatásában egyaránt fontos szerepe van mindegyiknek.

Valahányszor Jeruzsálembe vitt Jézus útja, mindig meglátogatta Betániában élő barátait, Lázárt és nővéreit: Máriát és Mártát. Egy ilyen alkalommal történt: Mária leült az Úr lábai elé és hallgatta szavait. Márta viszont sürgött-forgott, hogy ételt, italt készítsen a kedves vendégnek. Egyszer csak méltatlankodni kezdett: „Uram, nem törődől vele, hogy a nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.” Jézus azonban így felelt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődől, sok minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.” (Lk.10/38-42.)

Hányszor vagyunk így: csak dolgozunk, belefeledkezve napi munkánkba. Elvégzünk minden fizikai tennivalót, s e téren nem hagyjuk szükséget szenvedni családtagjainkat sem. De vajon van időnk arra, hogy türelmesen végig hallgassuk azokat, akiket szeretünk? Tudunk érdeklődve figyelni másokra? Tudunk-e Mária példájára az Úr lábai elé ülni pár perces csendben? Vagy az ilyen csendes percek lehetőségét is elnyomják a már jól berögzült cselekedetek?

Ha időnként nem állunk meg, akkor előbb-utóbb a munka és az aggódás rabszolgaságába süllyedünk. Ugyanis az éjt nappallá tevő ember számára minden belső (lelki)tevékenység, melyhez nem kapcsolódik külső cselekedet, csupán elvesztegetett idő lesz. Az egészséges szemléletű és lelkületű emberben viszont együtt van jelen a munka és az imádság gondolata, az evangéliumi Mária és Márta habitusa…