Hétvégi tűnődések (2022/06-02.)

Július második napján az áldott állapotban lévő Mária – az ugyancsak szülés előtt álló - Erzsébetnél tett látogatására emlékezik az egyház. Szép magyar elnevezéssel Sarlós Boldogasszony ünnepét ülik a katolikus hívek. Az elnevezés utal arra, hogy a „régi időkben” hagyományosan ezen a napon kezdődött az aratás…

A vasárnapi szentírási szakasz a hetvenkét tanítvány szétküldését idézi fel. Jézus szintén az aratás hasonlatával szól az amolyan „próbatanítás” előtt álló „küldöttekhez”: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok.” (Vö.Lk.10/1-12.) Az aratás – kivált régen – rendkívül fáradságos, ugyanakkor az emberi élet alapvető feltételét megteremtő munka volt, melyet becsülettel és alázattal végzett az ember. Jóllehet az aratók száma csökken, mégis az ő hiteles munkálkodásukon múlhat a jövő…

Ugyanakkor a Jézus által megfogalmazott ellentétpár számunkra is valóságos tapasztalat, hiszen nap, mint nap farkasokkal szembesülhetünk. Farkastörvények uralkodnak, viszont a farkasok egymás közt is marakodnak. Azt látjuk, hogy ebbe a küzdelembe – legalább is rövid távon - általában mégsem azok a „farkasok” rokkannak bele, akik egymás torkának esnek, hanem sokkal többen a „bárányok” közül. A bárányok farkasok közé küldése – a szavak elsődleges jelentését illetően (is) - alapvetően képtelenség, eleve kudarcra ítélt vállalkozás. S valóban, az ember kizárólag a maga erejében bizakodva képtelen arra, hogy „átugorja a saját árnyékát”. Isten kegyelme azonban, melyet hivatását felismerve elfogad, képessé teszi arra, hogy Krisztus „eszköze” legyen a világban. Az evangéliumi „bárányság” nem azonos a nyájszellemű bárgyúsággal vagy tehetetlen gyöngeséggel, sokkal inkább az Isten ügyében való elszántságot képviseli. Ez a sajátos küldetés teszi képessé arra, hogy felragyogtassa Isten Országának világosságát a farkastörvények uralta világában…

Isten előtt nincsenek képtelen vagy elveszett ügyek. Ezt a „bárányságot” felvállalva találhat reményre az ember, hogy mégis lépést tegyen a sokadik visszautasítás után is a békesség irányába, hogy Isten erejével találja meg az utat lelkének, életének válsághelyzeteiből. Mert az igazán értékes és megtartó erő nem a farkasok látványos vadságában lakozik, hanem a bárányok szelídségében…